Báger Gusztáv versei

A zene élettana

Elizabeth Hellmuth Margulis inspirációja

A nyomtatott zene hallgat.

Önmagában nem szólal meg.

A kotta-betű megöl, a szellem megelevenít.

Meg kell szólaltatni a papírt.

A szem, a száj és a kéz harmonikus összhangja ez.

Az elme ráhangolódik egy másik nyelvre.

Közben tavakat lát, mezőket, kerteket.

Emberek arcát.

S a végtelen eget.

Egymásba szövődik hallás és látás.

A befogadás egy útvonal: áldás.

Úton vagyunk mindvégig,

örökkön-örökké –

a megértés felé.[1]

*

Az átélés bensőséges rejtély.

Akár a legszemérmetlenebb gondolatok.

Hiába rögzítik a befogadók reakcióit.

Az idegsejtek nem árulkodnak.

A részecskék függetlenek maradnak.

Nem vallják be a sejtek, mit éreznek.

Őrzik a bőrük alatt a beszédet.

A hang maga is hangszigetelt.

Burokban jut a szívig.

Lejegelt.

Majd a legbelső kamrában meztelenkedik.

Önmagának csomagolja ki

a kódot. Ettől boldog.

Senki más nem tudhat a rejtély

rácsos szerkezetéről.

*

A legkülönbözőbb zenei aláfestések

eltérő reakciókat indukálnak.

A melankolikus háttér lírai vágyat.

A klasszikus dallammal átitatott videó

tettre készséget feltételez.

Bartók legdrámaiabb darabjai

beszélgetésre sarkallják a nézőt.

Debussy és Ravel versírásra inspirál.

De a monotóniát közvetítő szignálok

sem teszik közömbössé a recepciót.

A delikvensek jegyzeteket készítenek

az elképzelt laboratóriumról.

Ahol egy újfajta csokoládét tesztelnek.

A zene megöntözi a lelket.

*

Nem létezik lehetetlen.

Ami képtelenségnek tűnhet,

meg kell tennünk.

Nem tűnteti fel bűnnek.

A háttér: a dallam s előtérben a terv.

Jó muzikális légkörben nőni fel.

Beethoven és Muszorgszkij szól:

erő van a hangszerekben.

Tele inspirációval a lelkem.

Ahol elestem eddig, most átugrom.

Magam sem hiszem, mennyire nem gond!

A hangok segítenek tudnom.

Az önmérséklet metszés, kivágás!

Fentről adatik intuíció.

Léptékváltás.

*

A hangverseny istentisztelet lesz.

Kijön a zenéből, ami megérinti a lelket.

A gimnazisták az alapján barátkoznak,

kinek milyen a zenei preferenciája.

Melyik a legkedvesebb együttesünk?

Az énekes, akire hasonlítani szeretnének.

S kezdenek éppolyan ruhákat hordani.

Fölöltözik a pózokat, magatartásmintákat,

amiket a sztároktól láttak.

A sport listák

csak a zenei értékrend után

számítanak be a kamaszoknál.

A felnőtteknél a pénz még mindig az első helyen áll.

Akár a költészet, a festészet vagy a komolyzene,

csak annyiban számít, ha gyakorlásukkal keresni lehet.

*

A dinamikai jellemzők Haydn esetében szelídek.

Olyan szavakat írnak le, hogy szabadság, erdő s lézersugár.

Chopin etűdjei érzékibbé színezik a tónust.

A férfiak a női csípők ringatózásáról,

a hölgyek a férfiak izmos lábszárairól zengnek ódát.

Schumann a virágokat és a csillagképeket

hozza elő a láthatatlanból.

Az egyenletes ütemezés kerteket szül.

A határozottabb intonáció utcákat, templomokat idéz.

A hallóközpont ilyenkor üzen a hormonoknak.

Termelődik a dopamin.

Aki koncerteket látogat rendszeresen,

szívritmusa helyreáll.

És ha kopaszodott korábban, kinő a haja.

Ha-ha.

*

A zongora egy eposz.

A hegedű albatrosz.

A gordonka gímszarvas.

Méltósága hatalmas.

A brácsa egy precíz ács.

Állványt szerkeszt a nagybőgő alá.

Káplán a klarinét.

Kihirdeti az Igét.

Úgy zeng a karcsú hárfa

mint az égbolt mintázatán egy ábra.

A legrejtettebb okok,

végig morognak a dobok.

S hogy melyik a tendencia épp most?

Megérteti a fagott. Ha várja a légyott.

*

Mint a gravitáció vagy Arkhimédész tétele,

a világban van az adottság, a zene érdeme.

Mint az önzés, a szépség. Bűn és érdekek.

Uralom. Nietzsche.

A szent agresszió visszavétele.

Ütem és hangsúly. Üdvösség és derű.

A rezgés, akár a korai öröm.

Ott lüktet a szívben a ritmus.

A fájdalmas hegedű.

A gravírozódott algoritmus.

Mint egy dió, amikor föltöröm.

És soha nem unalmas. Szétfutó érzés.

Izgalmas még akkor is, ha ismétlés.

Távlatok bomlanak ki benne.

Összhangként igent mond a nemre.

S ez a csodálatos, hogy teremtett.

 

 

Leltár

 Kötetcímek Galaxisa

Egy alvó kéz sikolt, a visszatért dantei kor.

Míg leírom, felébredek. A mondat egyetlen ékezet.

Mérgezett.

 

Itt a szél minden emléket elbont.

Bár a szív zeng, brutális a Hidegfront.

Az énem: szent pont.

 

Tépelődök és eltűnődök.

Mégis, mégse, mégis. Nem bőgök.

Bepörgök.

 

Iránytalan irány, merre visz?

Élőadás gyanánt kóstol meg a hit.

A lelkembe hasít.

 

Túlélést kereső vagyok?

Ehhez az Edzésterv adott.

Segít-e a Vagyok?

 

Igaz szerelmet, Mondtam-e?

Adtál-e? Találgatom, mit üzensz?

S régi énem most lát-e?

 

Vajon Nézi, ahogy nézem?

Amikor Mindent begombolsz?

Illat utazik a fényben.

 

A Zongorahangoló méri –

Hallom-e a tiszta hangot?

Az etűdökben van drog.

 

A tükör éle világot alkot.

Isten minden ígéretet betartott.

Csak a lelkem ér partot.

 

Látom-e a Nagy Villanást?

Ha megkondul a Napharang?

A világkép-akarásra reflektál a Hang?

A tonnányi entitás.

Élvezet majd Elvonás.

Az átléptetés egy kattanás.

*

Új ember-ország: friss közösség –

elszánásunk: legyen Új föld! Öröm-Lét.

Csengés-bongás. Zengés. Túlcsordult döntés.

 

[1] Hans-Georg Gadamer híres mondata