Bakonyi Péter: Öregnek nem jó

                                               (NAL-nak)

 

Öregnek nem jó temetőnél lakni.

Nem azért, mert visszajárnak a holtak,

nem babona vagy a halál közelsége miatt,

hanem, mert tőle bárki elvárhatja joggal,

hogy mindig ott legyen! Nincs oka kihagyni,

hogy végignézze az arcokat, akik jelen voltak:

a közönyös, az együtt érző, a bús, a riadt…

S közben a „volt” már szót vált az angyalokkal…

 

Hát ennyi volt ma is: szépen temettünk,

a szónok fess volt, a beszéd kvalitásos,

a hangja színészi, talán ő maga is az,

illem, érdem mértékkel, könnyekkel, pappal,

még néhány hivatalos ember is feltűnt,

szépen képviseltette magát a város,

bár az itt maradóknak ez csekély vigasz…

A lélek meg elszállt a végső áhítattal…

 

Délutánra vidámabb perceket reméltem,

de nem jöttek meg a napi programokkal.

Pedig a búcsú szerint barátunk azt üzente:

csak éljük tovább megszokott életünket.

Egy ilyen magam forma, öreglő cseléden

talán ilyenkor kéri számon, sebbel-lobbal,

az Úr, vajon még elég szép-e, jó-e, szent-e…?

S a friss halott fenn már helyettünk tüntet…

 

Én nem hiszek. De ez a hit már nem elég

erős bennem ahhoz, hogy éltessen is.

Főleg magamban bíztam eleitől fogva,

így ha csalódtam, nem kellett meghasonlanom.

De nincs jobb válasz, s már nem altatnak mesék,

pedig szigorú üzeneteket küld a végső remíz.

Talán van, aki a helyemben nem nyafogna…

de mi választ el a holttól? Egy friss földhalom…

Farkasrét, 2014. november 20.