Baranyi Gergely versei

Lapszám, szerző:

hajócska vár

 

már az én tarkómra lehelnek a sugdolózók, hogy

sokat vársz a szökőkútnál. mindig egy mappát és

különböző színű hajókat tartasz a kezedben olyankor,

közben a lábad naponta végighúzod a kavicságyon.

azt mesélik, hogy ezzel a sávval jelölöd ki

a hajók útját. „ hisz minden hajó tart valamerre”,

mintha nekem is mondtad volna.

 

ahogy a hajók beúsznak a vízbe, azzal együtt

várnak is, bár sosem értettük, hogy erre

miért van szükség. pedig akár az ingujj

felhajtása utáni készülődés, ez is megszokható.

 

mekkora sáv kell ahhoz, hogy várakozás nélkül

beússzon egy hajó? gyakran kérdezed tőlem.

pedig te is tudod, hogy ez nem rajtad múlik.

 

 

orrvérzés közben

 

üvegek válnak ki a füstből, ahogy a májfoltok

kipárolognak a testből. ma vodkázunk,

mondod, mellé narancslét kérsz.

citromot tesznek a feles pohárra,

meggyújtom neked. ekkor elkezd vérezni az orrod

a pult felett. most jut eszembe, nélküled

nem sikerült volna, mondom.

milyen romantikus ezt orrvérzés közben hallani,

és előveszel egy zsebkendőt. majd

a fülembe súgod, hogy sokat

nem kell várnom rád.

 

 

  1. 10. 12.

 

olyat adtál, amiért más visszaszámol,

vagy épp akkor tanul meg.

 

a fejedhez érek. Hogyan is juthatnék

ennél beljebb. a kezed a szíved,

suttogod, majd elszámolsz ötig, tízig,

nem tudom. hónapok óta nem számolok.

 

azt mesélték az öregek, hogy az

esküvőn az ara nem ismerte fel a

férjét, közben egy kislány énekelt.

nem tudtam hová tenni, pedig

csak a buszmegállóban álltam,

figyeltem, hogy ki tud a legtovább

elszámolni.

 

eljutottam (talán) kettőig, és ugyanúgy

köszönünk egymásnak.

 

köszönöm.