Benke István: Sárospataki kaolinbányák

A sárospataki kerámiák hagyománya

A sárospataki kerámiákról számos tanulmány, ismertető, könyv szól, de ezek általában a nagy hagyományokkal rendelkező, fazekas agyagból készült használati edényekkel vagy dísztárgyakat gyártó manufaktúrákkal foglakoznak. Kevés adat áll rendelkezésre a sárospataki kaolint felhasználó kerámia üzemekről, az alapanyagot kitermelő több száz éves múltú bányák történetéről. Szükséges, hogy Tokaj-Hegyalja ásványbányászatának története keretében – a kaolinbányászat mellett – a felhasználó sárospataki kerámiaüzemek adatai is átfogó tanulmányban a kutatók és érdeklődők rendelkezésére álljanak. Ez az első tanulmány, amely ezeket közreadja.

Hazánkban a kerámiaipar legrégebben Sárospatakon alakult ki. Itt nemcsak a sok helyen megtalálható fazekas agyagot használták, hanem a bányászati módszerrel kitermelt kaolint is üzemszerűen alkalmazták. A Megyer-hegy szőlői között már régen ismeretes volt a felszínre kibúvó kaolin, ahogyan akkor nevezték: „fehér föld”. A felhasználásával kapcsolatos legrégebbi adat 1569ből származik. Ez az évszám a Czeglédi Ferenc által gyártott cserépkályhán olvasható. 1572-ből ismeretes a fazekasok céhlevele. Először a Megyer- és Király-hegy közötti cirókai kaolint használták. 1840-ben egy pipagyár is működött Sárospatakon. Itt gyártották a „fekete pipát”, amely az 1896. évi millenáris kiállításon kitüntetést nyert. A 16. században a Sárospatakra települt habánok virágzó kerámia manufaktúrákat hoztak létre. A felhasznált alapanyagot – a kerámia massza összetételét – titokban tartották, csupán a mázról maradtak fenn dokumentációk. Az általuk készített kerámiákhoz nem a fazekasok által használt vörösre égő agyagot használták. A termékük a máz alatt fehér, kemény és finom porozitású. Feltétezhető, hogy ők is a Megyer-hegy környéki kaolinokat használták.

Oldalak: 1 2 3 4 5