Bocsik Balázs versei

Szerző, lapszám:

Teltház

 

Konti Balázsnak

 

Akkor kezdjük. És elfordul, a tömeg felé, a korlátra

könyököl, támaszkodik inkább, már nem látom,

sétálok el, a tömeg mögé, hogy aki nem hallja,

a sor végén állók, azoknak én mondjam el, már

kezdi is, köszön, napszaknak megfelelően, és

tényleg, délután van, lepődök meg.

 

A türelmüket,

kapom el a végét, most fejezi be. Jól

van, kb. csak 40, a múlt héten volt több is,

még nem látom, de ő is vonja a vállát,

én beletaposok még egy vasnehéz percet

a rakpart lépcsői fölé húzott járórácsba,

és szemmagasságba bukik a Gellért-hegy

mögül a nap, ez a tompa tavaszi fény,

valami rossz lámpa szórt fénye akár, raknál

engem dobozokba, vinnél engem inkább konténerekben

tengerentúlra, dalolom már, nem tetten

érnek a lépteim, fölöltözni és üvöltözni

ma valahogy egyet jelent, roskadok a térbe,

így munkálnak, ha valahogy, ki az évek,

egy frissen mázolt korlát így nem érzi

magát új határnak, mint a bakelit tűje

akadok a napszemüvegbe, és pattogok,

ha valami, hát ez a mondat ragyog,

amit épp kigondolok, amit mondani már

nem fogok, múlik csak a távolság, nem

telik, csak legyintéssel tudatom velük

inkább, hogy kiheverik, ha még egy

órát várni kell.

 

 

 

 

Bővítés

 

 

Egy későn kiadott parancs visszhangzik:

 

a felettes utólagos rábólintása. Előtte

bezzeg a szája sem rezzent, és utána sem bólogat.

Amolyan vödrökben kikevert cinkosság ez. Már több

réteg festék lerakódott. Mikor hordták őket,

senki sem gondolta a cipekedők árnyékáról, hogy azok

meszes vödrök súlyai alatt roskadoznak.

 

Akik táblákat fordítanak meg, gyanús emberek. Akik

városokat hordanak el, azok parancsot teljesítenek.

 

Sejteni inkább lehet az átutazást, mint megélni. Az

átutazó egyszer csak észreveszi, hogy a fizikai akadályok

eltűnnek, és a hangját keresi. Eszmélkedik, tűnődik: sejt.

 

A robaj, amit magával hozott, nem kíséri tovább. Elhagyni,

gondolhatja, nemesebben is lehet valami sajátot.

 

Gyerekkorunkban érdemes puszta szemmel bámulni, ahogy hegesztenek.

Nem csak az illesztési pontok mozgáskultúráját lehet így közelről megfigyelni,

hogy a munkásnak szüksége van a könyökére, hogy valami merevet állítson elő,

hanem, ahogy hűl a merev, kalapácsával finoman leveri az izzófémek feleslegét, majd

a megmaradt pálcát zsebre vágja, és a generátort kihúzza, akkor lehet érezni,

hogy a hátunk mögül egy szigorú felnőtt hangja ugyanúgy oszlik, ahogy az izzófém

jellegzetes szaga.

 

Ne nézz bele, visszhangzik fémesen.

Tetszett a bejegyzésünk?

Megosztás itt: Facebook
Megosztás itt: Twitter
Megosztás itt: LinkedIn
Megosztás itt: Pinterest