Boga Bálint versei

Karantén-szerelem.

 

Súlyos fotelemben ülök e délutánon,

érzem, elszivárog az idő.

Lassan belovagol a kékesszürke alkony

a nyitott ablakon.

Négyzetének közepén az esthajnal-

csillag villódzik,

alatta az újhold fordított C-je

feléje tárja karjait.

Ó, a kozmoszba repülök.

Én vagyok a Vénuszt kívánó

ölelni vágyás!

 

 

Olajcsepp.

 

Olyan vagyok, mint

Olajcsepp a vízáradatban,

Áramlok vele,

De nem olvadok fel.

Felszínem elhatárol.

A fény áthatol rajtam,

 

Továbbadom, de a

Víz piszka lepereg.

Talán az óceánnál

Elvegyülök én is?

Inkább lemerülök

Az iszap alá,

Egészben és láthatatlanul.