Bolvári-Takács Gábor: Múzsák hullámhosszán

Száz éve született Cserés Miklós rádiórendező

 

A rendezők között minden bizonnyal a rádiós műfaj művelőié a leghálátlanabb szerep, hiszen a színpadi művek létrehozói vagy a filmek alkotói általában ismert személyek, akiknek nevét viszontlátjuk plakátokon és stáblistákon, fotóikkal találkozunk újságokban és a színházak falain. A rádiórendező azonban jószerivel a stúdióban él és munkásságának eredményességét éppen az dicséri, hogy észrevétlen marad.

A hazai rádiózás meghatározó személyisége volt a száz éve született, Cserés Miklós, aki 1914. február 2-án látta meg a napvilágot a Szerencstől nem messze fekvő Tiszaladányban. Iskoláit Tokajban, Nyíregyházán és Sárospatakon végezte. Ez utóbbi város nemcsak a gimnáziumi évek miatt vált számára meghatározóvá, de itt látott először színdarabot is egy utazó társulat előadásában. „Az utolsó Verebély-lány című Ábrahám Pál – Harmath Imre operettet játszották. Egy igazi limonádé darabot. Bár igen gyenge produkció volt, de nekem mégis ez jelentette az első színházi élményt. Varázslatos erővel hatott rám, amit láttam; elgondolkoztam a színpad és valóság, az élet és játék ellentmondásain.” – emlékezett később. Érettségi után Szegeden tanult tovább, magyar-német szakon. A kor gyakorlatára jellemzően egyetemistaként külföldön is megfordult: három szemesztert Münchenben és Berlinben töltött. Ez utóbbi város volt színháztudományi kutatásainak helyszíne is, amelynek nyomán 1939-ben Szegeden, Sík Sándor esztétika professzornál bölcsészdoktori címet szerzett A német impresszionista dráma típusai című értekezésével. Így lett belőle „Cserés doktor”, ahogyan későbbi munkahelyén, a Magyar Rádióban mindenki ismerte és szólította.

Mindenképpen színházi területen kívánt elhelyezkedni, ezért dolgozatát elküldte Németh Antalnak, a Nemzeti Színház igazgatójának, aki egyben a Magyar Rádió dramaturgiai vezetője is volt. Így amikor 1941-ben megüresedett egy dramaturg álláshely a rádióban, Németh azonnal értesítette a fiatal tanárt és állást ajánlott neki. Cserés 1942. március 1-jén lépett be a Magyar Rádióhoz, amelynek 1979-ig munkatársa maradt. A közel négy évtizedet csupán rövid időre szakította meg átszervezésből fakadó munkahelyváltozás: 1956–58 között a Magyar Televízió állományába tartozott, ahol szintén dramaturgként működött.

A rádió irodalmi osztályán két, szintén Sárospatakhoz kötődő jeles irodalmárral dolgozott együtt hosszabb-rövidebb ideig. Cs. Szabó László esszéíró 1935–44 között működött a rádióban, majd Angliába emigrált. Élete végén könyvtárát a pataki kollégiumnak adományozta, sírja is a városban található. Az egykori pataki diák és tanár Képes Géza költő, műfordító pedig 1946–54-ig volt Cserés munkatársa.

Vitathatatlan tény, hogy a magyar rádiózás történetében a hangjáték gyakorlati dramaturgiájának kialakítása terén Cserés Miklós úttörő munkát végzett. Rendezésében mintegy 3000 hangjáték sugárzására került sor. Egyaránt sikerrel alkalmazta rádióra klasszikus drámák és regények változatait, mint ahogy a kifejezetten rádiójátékként készült művek gondozását is magas szinten művelte. Rendezéseit kilenc alkalommal ismerték el Nívódíjjal: Hemingway: Az öreg halász és a tenger (adaptációért és rendezésért, 1961); Vörösmarty Mihály: A bujdosók; Arisztophanész: Nőuralom (rendezésért, 1963); Sánta Ferenc: Húsz óra (adaptációért és rendezésért, 1964); Günter Eich: Pillantás Velencére; Shuji Terayama: Yamamba (Nemzetközi Rádiójáték Fesztiválon bemutatott darabok) (rendezésért, 1966); Gogol: Az őrült naplója (adaptációért és rendezésért, 1966); Radnóti Miklós dokumentumműsor (rendezésért, 1969); Babits Mihály: Halálfiai (rendezésért, 1970); Aszlányi Károly: Hét pofon (rendezésért, 1971); Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér; Maróti Lajos: A kolostor (rendezésért, 1972).

Oldalak: 1 2