Bolvári-Takács Gábor: Történetírás és szemléletformálás

Száz éve született Makkai László

Makkai László történész életútja sok szálon kapcsolódott Sárospatakhoz. Az 1914. július 10-én született professzor, akadémikus zempléni kötődése úgyszólván családi indíttatású, hiszen édesapja, Makkai Sándor erdélyi református püspök, a híres író – aki utóbb egyetemi professzori pályáját Magyarországon teljesítette ki – rövid ideig a sárospataki teológián is tanított. Kapcsolata eredményeként fiát, Lászlót, néhány évig szintén a pataki kollégiumba járatta. Makkai László későbbi tanulmányai már Kolozsvárhoz, illetve Budapesthez kötődtek, de 1950-ben az ifjú történészt a pataki teológia meghívta az egyháztörténeti tanszékére az akkor nyugalomba vonult Marton János professzor helyére. Makkai az 1950–51-es tanévben tanított egyháztörténetet Sárospatakon, az akkori hallgatók visszaemlékezése szerint nagy érdeklődés övezte minden óráját. Új szempontból közelített a tárgyhoz, előadása érdekfeszítő, lenyűgöző volt, friss szellemiséget képviselt a teológia tanári karában. Sajnos működése csak a tanév végéig tartott, hiszen 1951-ben a Teológiai Akadémiát az állam bezáratta.

Makkai László a 70-es évek végén bekapcsolódott a sárospataki iskolatörténeti kutatások összegzését célzó kollégiumtörténeti kiadvány szerkesztőségébe. A pataki kollégium 450. évfordulójára 1981-ben jelent meg a Sárospataki Református Kollégium című tanulmánykötet, amelyben ő írta meg az 1531-es alapítástól a Rákóczi szabadságharc kezdetéig terjedő korszakot, azaz másfél évszázad történetét. Ezek után szinte természetes, hogy az 1986-ban megalakult Magyar Comenius Társaságban vezető szerepet vállalt, és a választmány tagja lett.

Makkai László nagy formátumú történész volt, aki a klasszikus polgári történetírás talaján nevelkedett, ugyanakkor felhasználta munkáiban a történetírás új, 20. századi irányzatait és ezek eredményeit. Kiváló forrásfeltáró és a forráskritikai érzékkel bírt. Ezt kiegészítette a szintetizáló és leíró készség, amely lehetővé tette, hogy a feltárt és elemzett forrásokból helytálló következtetéseket vonjon le, s ezek között az összefüggéseket is megtalálja. Mindezeken túl rendszerező elmével rendelkezett, amelynek révén a történelem eseményeit és tanulságait nem csupán önmagukban tudta értelmezni, hanem képes volt azokat elméletileg rendszerezve, az emberi történelem fejlődésvonalába állítva ábrázolni. Munkássága rendkívül szerteágazó. Az általa kutatott témák jegyzékét csoportosítva öt fő kutatási területet különböztethetünk meg, öt olyan területet, amely más történészeknek önmagukban is dicsőségükre válnának. Ezek a következők: Erdély története, a középkori Magyarország és Közép-Európa története, technikatörténet és gazdaságtörténet, egyháztörténet, művelődéstörténet. Nézzük ezeket részletesebben!

Makkai László Erdély történetével – családi kötődése és származása miatt is – már fiatal korában behatóan foglalkozott. Erdély történetéről szóló kismonográfiáját 1944-ben, 31 éves korában publikálta. A munkásságát betetőző nagymonográfia megfelelő részeinek megírása ugyancsak az ő nevéhez köthető. A magyar történettudományban mérföldkőnek számít a háromkötetes Erdély története című kiadvány megjelenése, amely a 80-as évek első felének világszenzációjává vált. A Köpeczi Béla által főszerkesztett kötet az akkori vélemények szerint nem jelenhetett volna meg, ha a főszerkesztő éppen nem művelődési miniszter Magyarországon. Ezzel sikerült azt a kultúrpolitikai nyomást elhárítani, amely kifejezetten a román politikai körök részéről áramlott Magyarországra a kötet megjelentetésének leállítása érdekében. Nos, az Erdély története kötet 1526-ig terjedő fejezeteit Makkai László írta, tehát a Mohácsig terjedő klasszikus középkori szakasz az ő nevéhez köthető.

Oldalak: 1 2