Buzinkay Géza: A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig

Jószerivel Buzinkay Géza az egyetlen, átfogó igényű sajtótörténészünk. Nevét már az 1979-ben nagy reménységgel indult A magyar sajtó története című akadémiai szintézis szerzői között megtaláljuk. Az 1979-ben megjelent I. és az 1985-ben kiadott II/1–2. kötet az akkor elfogadott 1705-ös kezdő dátumtól (Mercurius Hungaricus) 1892-ig jutott el, így a sorozat torzó maradt. Buzinkay a kilencvenes évek óta teszi közzé sajtótörténeti áttekintéseit és antológiáit. A kötet közvetlen előzményei a kétezres évek elejére nyúlnak vissza, amikor Kókay Györggyel és Murányi Gáborral szövetkezve publikált magyar sajtótörténetet. S most itt az egyszerzős mű. A szerző szerint a sajtó informál, véleményt formál és szórakoztat, amelyet rögzítés, sokszorosítás és terjesztés útján juttat el az olvasókhoz. Nem valamiféle irodalomtörténetet olvasunk tehát, az említett folyamat minden eleme hangsúlyos, s a kötetben mindegyikről szó esik: újságírók, kiadók, cenzúra, nyomás, terjesztés, laptípusok, műfajok, közönség. Az elemzés kronologikusan, politika- és társadalomtörténeti kontextusban halad. Ez a témakör első olyan összefoglalása, amelyben a határon túli magyar sajtó is helyet kapott.

Buzinkay Géza: A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig. Wolters Kluwer, Budapest, 2016. 552 o. ISBN 978-963-295-597-1