A Múzsa ajánlja

Martin C. Putna: Képek az orosz vallásosság kultúrtörténetéből

Oroszország lelkülete örök talány. A történelem során sokan próbálták megérteni. Legkevésbé azoknak sikerült, akik megtámadták. Az orosz öntudatnak sajátos szervező ereje van, amely nem politikai formációkra támaszkodik, hanem a néplélek vallási és szakrális alapjaira. Ezért örvend feltétlen tiszteletnek a mindenkori hatalom, legyen az cári, sztálini vagy putyini. A cseh szerző érdeme a jelenség alapjait képező […] Tovább...

Retkes Attila: Unitáriusok Budapesten

„Mi az, kedves tiszteletes úr, maga közben unitárius lett? – A pataki diákanekdota szerint e szavakkal nógatta Szabó Ernő zenetanár a teológust, aki a kollokviumon már harmadszor futott neki az „Atya, Fiú, Szentlélek…” kezdetű éneknek a harmóniumon, de az első két akkordnál nem jutott tovább. Míg az anekdota a református és unitárius vallás leglényegesebb különbségére […] Tovább...

Szádeczky-Kardoss Géza: Várak a Zemplénben

Jelvényszerző túramozgalmat indított Szádeczky-Kardoss Géza. Szakirodalmi kutatás és személyes terepbejárás alapján felmérte a hazai várakat és mindezt tájegységenkénti kötetekben adja közre. Ezek között – számunkra örvendetes módon – megjelent a Zempléni-hegység is. Tekintsünk el attól, hogy a címben a névelő fölösleges, és fordítsuk figyelmünket a belívre. A kiadvány szöveges leírásokat, felmérési vázlatokat, térképrészleteket és fotókat […] Tovább...

Fejős Zoltán: „Mert abban az időben lehetett vándorolni”

A jó téma kiforrja magát. Igazolja ezt Fejős Zoltán, aki az eredetileg a Fejezetek Cigánd történetéből c. 2014-es kötetben megjelent tanulmányát fejlesztette tovább. A tengerentúli migráció általános problematikája eddig is számos szerzőt megihletett (Bába Szilvia, Frank Tibor, Puskás Julianna, Szántó Miklós stb.), most azonban kifejezetten mikrotörténelmi nézőpont dominál: a szerző egyetlen falut vizsgált. Ehhez helyszíni […] Tovább...

Palasik Mária: Parlamentarizmustól a diktatúráig (1944–1949)

A történelem fordulópontjait hajlamosak vagyunk konkrét eseményekhez kötni: mohácsi csata, szatmári béke, világosi fegyverletétel, szarajevói merénylet és így tovább. Pedig a változás sokszor folyamatok eredménye. A történész feladata ilyenkor az összefüggések feltárása. Különösen olyan periódusokról, amelyekben – látszólag – alig változik valami, s mégis, mire a végére érünk, 180 fokot fordultunk. Az 1944–49 közötti fél […] Tovább...

Barkóczi Janka: Ezerszemű filmhíradó

Az idősebbek emlékeznek rá: a filmszínházakban – ahogy akkor hívták – a „nagyfilm” előtt a nyolcvanas évek végéig heti megjelenésű filmhíradót, esetleg még kisfilmet is vetítettek. Ez a moziüzemeltetési rendszer a két világháború közötti Magyar Világhíradó öröksége volt, amely ugyanazt a célt szolgálta, mint a Kádár-korszakban: információközlés, tömegkommunikációs befolyásolás, közönségformálás, propaganda. Az 1914-től 1958-ig bemutatott […] Tovább...

Toma Kornélia: Mai fiatalok argumentációs kultúrája

A Takács Etel Pedagógiai Alapítvány nyelvészeti, irodalmi, pedagógiai tárgyú disszertációkat közreadó, 2015-ben indult sorozatában Toma Kornélia értekezése a 25. kötet. Kutatási témája a mai, főleg online kapcsolatokra és közösségi médiára épülő személyközi kommunikációban több mint figyelemre méltó. A szerző vallja az élő beszéd semmivel sem pótolható értékét és a retorikai felkészültség fontosságát. Az Y és […] Tovább...

Kovács Ilona: Dohnányi Ernő új perspektívában

A huszadik századi magyar történelem ellentmondásait jól jellemzi, hogy Dohnányi Ernőt, a kiváló zeneszerzőt, zongoraművészt, karmestert a Zeneművészeti Főiskola igazgatói állásából – a Tanácsköztársaság idején viselt zenei direktóriumi tagsága miatt – jobboldali kormány váltotta le, majd 1934–43 közötti újabb zeneakadémiai vezetői periódusa, s ezzel összefüggő felsőházi tagsága utóéleteként 1945-ben egy baloldali kormány minősítette háborús bűnösnek. […] Tovább...

Molnár Dániel: Vörös csillagok

Az ellentmondás éles: a munkásállam eszméjén és a parasztság ideológiai meggyőzésén alapuló kommunista rendszer nem csak élni hagyta, de igyekezett átnevelni a „könnyű műfaj” képviselőit. A vándorcirkuszosok, artisták és egyéb komédiások állami vállalatok és revüszínházak keretében folytathatták „népszórakoztató” tevékenységüket, a „szocialista kultúra” nagyobb dicsőségére. Ne nézzük le őket: hivatásuk magaslatán álló, hihetetlen munkabírással rendelkező, szakmájukat […] Tovább...

Galántai Csaba: Márkus László. A művészi létezés mestere.

A színháztörténet két Márkus Lászlót tart számon. Egyikük, a jellegzetes hangú, közismert színművész, a Madách Színház tagja volt. Másikuk a század első felének nagy formátumú színházi szakembere – rendező, díszlet- és jelmeztervező, drámaíró, kritikus, művészetpedagógus –, 1923-tól az Operaház főrendezője, 1935–44 között igazgatója. Mondanom sem kell, a kötet az utóbbi Márkusról szól. Az operarendezőről, akinek […] Tovább...