A Múzsa ajánlja

Palasik Mária: Parlamentarizmustól a diktatúráig (1944–1949)

A történelem fordulópontjait hajlamosak vagyunk konkrét eseményekhez kötni: mohácsi csata, szatmári béke, világosi fegyverletétel, szarajevói merénylet és így tovább. Pedig a változás sokszor folyamatok eredménye. A történész feladata ilyenkor az összefüggések feltárása. Különösen olyan periódusokról, amelyekben – látszólag – alig változik valami, s mégis, mire a végére érünk, 180 fokot fordultunk. Az 1944–49 közötti fél […] Tovább...

Barkóczi Janka: Ezerszemű filmhíradó

Az idősebbek emlékeznek rá: a filmszínházakban – ahogy akkor hívták – a „nagyfilm” előtt a nyolcvanas évek végéig heti megjelenésű filmhíradót, esetleg még kisfilmet is vetítettek. Ez a moziüzemeltetési rendszer a két világháború közötti Magyar Világhíradó öröksége volt, amely ugyanazt a célt szolgálta, mint a Kádár-korszakban: információközlés, tömegkommunikációs befolyásolás, közönségformálás, propaganda. Az 1914-től 1958-ig bemutatott […] Tovább...

Toma Kornélia: Mai fiatalok argumentációs kultúrája

A Takács Etel Pedagógiai Alapítvány nyelvészeti, irodalmi, pedagógiai tárgyú disszertációkat közreadó, 2015-ben indult sorozatában Toma Kornélia értekezése a 25. kötet. Kutatási témája a mai, főleg online kapcsolatokra és közösségi médiára épülő személyközi kommunikációban több mint figyelemre méltó. A szerző vallja az élő beszéd semmivel sem pótolható értékét és a retorikai felkészültség fontosságát. Az Y és […] Tovább...

Kovács Ilona: Dohnányi Ernő új perspektívában

A huszadik századi magyar történelem ellentmondásait jól jellemzi, hogy Dohnányi Ernőt, a kiváló zeneszerzőt, zongoraművészt, karmestert a Zeneművészeti Főiskola igazgatói állásából – a Tanácsköztársaság idején viselt zenei direktóriumi tagsága miatt – jobboldali kormány váltotta le, majd 1934–43 közötti újabb zeneakadémiai vezetői periódusa, s ezzel összefüggő felsőházi tagsága utóéleteként 1945-ben egy baloldali kormány minősítette háborús bűnösnek. […] Tovább...

Molnár Dániel: Vörös csillagok

Az ellentmondás éles: a munkásállam eszméjén és a parasztság ideológiai meggyőzésén alapuló kommunista rendszer nem csak élni hagyta, de igyekezett átnevelni a „könnyű műfaj” képviselőit. A vándorcirkuszosok, artisták és egyéb komédiások állami vállalatok és revüszínházak keretében folytathatták „népszórakoztató” tevékenységüket, a „szocialista kultúra” nagyobb dicsőségére. Ne nézzük le őket: hivatásuk magaslatán álló, hihetetlen munkabírással rendelkező, szakmájukat […] Tovább...

Galántai Csaba: Márkus László. A művészi létezés mestere.

A színháztörténet két Márkus Lászlót tart számon. Egyikük, a jellegzetes hangú, közismert színművész, a Madách Színház tagja volt. Másikuk a század első felének nagy formátumú színházi szakembere – rendező, díszlet- és jelmeztervező, drámaíró, kritikus, művészetpedagógus –, 1923-tól az Operaház főrendezője, 1935–44 között igazgatója. Mondanom sem kell, a kötet az utóbbi Márkusról szól. Az operarendezőről, akinek […] Tovább...

Szűts Zoltán: Online

Lehet, hogy figyelmetlen voltam, de mintha nem ütötte volna át a tömegmédia ingerküszöbét az internet tavalyi ötvenedik születésnapja. Mert az első hálózat, az ARPANET, az Egyesült Államok négy egyeteme között 1969. szeptember–december folyamán épült ki. S hogy azoknak is igazuk legyen, akik a tudományos-technikai fejlődés mérföldköveit a hadiipari fejlesztésekből eredeztetik: az ARPA ügynökség katonai irányítás […] Tovább...

W. Chan Kim – Renée Mauborgne: Kék óceán váltás.

A címre tekintve bocsássuk előre: nem vízgazdálkodási vagy halbiológiai könyvről van szó. A kötet, tárgya szerint, a versenyszférában működő cégeknek készült, ám a benne kifejtett gondolkodási paradigma általános érvényű lehet minden típusú (költségvetési, nonprofit stb.) szervezet számára. A „kék óceán” fogalom olyan gyarapodási útmutató, amely elveti a mások rovására történő terjeszkedést (az a hagyományos, ún. […] Tovább...

Színházi politika # politikai színház

A színházművészet politikai meghatározottsága a legrégebbi idők óta nyilvánvaló. Fülep Lajos írta, hogy a művészet örökkévalóság-jellegű formáinak világában a világnézet az igazi történeti fogalom, és minden olyan vállalkozás meddő, amely az egyéniségek, temperamentumok különféleségéből akarja értelmezni a művészetek alakulását. Hauser Arnold úgy vélte, hogy a művészetben az irányzatosság nemcsak azért jogos és szükségszerű, mert a […] Tovább...

Magyar forgatókönyvírók I.

Azt tudjuk, hogy Hollywoodban a magyar származású Joe Eszterhas nevéhez köthető a forgatókönyvírók bérmunkásból alkotóművésszé emelkedése. Ő szabott először olyan árat a műveiért, amellyel egy csapásra a legjobban fizetett filmesek közé emelkedett. De mi a helyzet nálunk? A magyar film 20. századi fénykorát rendezők életműveihez kötjük, még ha voltak is állandó filmíró-társaik (mint pl. Makk […] Tovább...