Csák Gyöngyi versei

A pad

Idejét a rámvárással tölti, így

fenntartom magányával együtt

a kopott pad tulajdonjogát,

néma tanúja búcsúzásaimnak:

a tehetetlen, telhetetlen élet

hogy lopakodik előttem tovább.

 

Még tér a tér

még tér a tér

elárvult padok között

szürke burrogás,

kenyérmorzsa remény

 

és szárnyverdesés-zene –

összeszorul idebenn

nélkülünk

múlik el, megint.