Csontos Márta: Látáskárosult

Mondd ki pontatlanul,

ha nem tudod pontosan

körülírni, mondd, hogy nem

látod jól az égi magasságokba

vezető útvonalat,

mondd ki, – szemed romlandó

tested része, nem a lélek

vezérli, nem tart tükröt eléd,

melyben nem látszik más,

csak szolgálatod szépsége.

 

Kiégett már belőled a varázs,

nincs látásélességed, detektorod

korszerűtlen, nem észleli a távolságba

faragott Krisztus képét.

Csak tapogatsz a megdőlt árnyékok

oldalán, nem látod a színek közé

mosott csodát, nem követed a hegyeken

átlépő éjszaka lebegését, a holdsütötte

falak sem magasodnak előtted a holtak

arcából kirakott temetősoron.

 

Cataract mögé rejtetted

érzékeid szennyes keverékét.