Daniel Kalder: A pokoli könyvtár. Diktátorokról, a műveikről és a betűvetés egyéb katasztrófáiról

A „diktátorirodalom” mibenlétével szisztematikusan eddig alig foglalkoztak, jóllehet a politikai retorika a 20–21. századi Európában és Ázsiában nemcsak a fasiszta és kommunista rendszerekben, de a bizantinista vallási diktatúrákban is kiemelt helyen állt a hatalmi eszköztárban. A legfelső vezetők, s nyomukban a kisebb funkcionáriusok beszédeiket és írásaikat eszmei iránymutatásnak szánták az egész társadalom számára, s ezekből mindig pontosan kiolvasható volt az éppen aktuális és mérvadó politikai irány. Az abszolút egyeduralkodók (pl. Lenin, Sztálin, Mussolini, Hitler, Mao) kivételével a többi állami és pártvezetők soha nem élveztek szólásszabadságot. Azon túl, hogy eleve igazodtak a vezér szavaihoz, az általuk leírtak – gyakran csak formális – párttestületi álláspontot tükröztek. Amit a szerző ebben a könyvében elvégzett, hatalmas munka, közel tíz évet töltött el vele. Az említett vezéreken túl elemzi Franco, Salazar, Csojbalszán, Atatürk, Nasszer, Kadhafi, Kim Ir Szen, Hodzsa, Brezsnyev, Khomeini, Castro, Szaddám Huszein és a posztszovjet ázsiai diktátorok nyomtatott „életművét”. Komoly forrásértékű munka.

Daniel Kalder: A pokoli könyvtár. Diktátorokról, a műveikről és a betűvetés egyéb katasztrófáiról. Fordította: Bottka Sándor Mátyás. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018. 464 o. ISBN 978-963-293-259-0