Éles Csaba: A természeti és a társadalmi esztétikum példakörei Eötvös József életművében

*

A föntiekben láthattuk, hogy Eötvös – a pusztáról, a női szépségről és a szónoklatról szólván – érdekes és tanulságos adalékokat kínál a természeti, illetve a társadalmi esztétikum megjelenése és befogadása vizsgálóinak. Az irodalom esztétikájával foglalkozó gondolatai a most földolgozottakhoz képest még számosabbak; ezért azok rendszerezése és elemzése egy különálló nagyobb tanulmányt igényel. Hiányérzetünk azokkal a művészeti esztétikumokkal kapcsolatban jelentkezik, amelyek a már megírtak és még megírandók között helyezendők el: ezek a zene, a tánc, a színház; továbbá az építészet, a szobrászat, a festészet és a grafikai műfajok. Igaz ugyan, hogy Kazinczy Ferenctől kezdve Gyulai Pálig (majd kiegyensúlyozottabb arányokban utána is) a magyar esztétikai gondolkodás meghatározó médiuma az irodalom. De éppen a „széphalmi szent” életművében, majd őt követően a reformkor több kiemelkedő irodalmáránál izgalmas és értékes szemelvények lelhetők föl a társművészetekről. A képzőművészetek és a színház, a zene vagy a tánc kapcsán utalhatunk például Bajza Józsefre és Szemere Bertalanra; esztétikai – és általában filozófiai – gondolkodóként azonban mindenkit megelőzve Erdélyi Jánosra. Erdélyi 1842 és 1846 között írt – a természeti esztétikum esetében föntebb már megidézett – magyarországi és nyugat-európai úti leveleiben és naplóiban olyan gondolatokat is megfogalmazott, amelyek őt a tánc, a zene és a képzőművészetek komoly értőjeként jelzik. Szeretnénk, ha születésének kétszázadik évfordulója  alkalmat kínálna esztétikai szemléletének korszerű értékelésére.

Ugyanakkor Eötvös József terjedelmes életművének vaskos köteteiben is föllelhetőek az irodalom társművészeteire vonatkozó töredékek; de ezek olyannyira szilánkszerűek vagy forgácsfélék, illetve többnyire oly kevéssé kifejezetten esztétikaiak, hogy ezekből még egy tanulmányrészlet sem formálható meg. Tartalmukban azonban nem érdektelenek, és tanulmányunk függelékébe – most csak jelzésszerűen – be is illeszthetőek. Ide tartozik az, amelyben Eötvös párhuzamot vont önmaga és Liszt Ferenc életpályája között 1864-ben. (VG, 632., 637.) Hősünk – Erdélyitől és Szemerétől, Széchenyitől vagy Wesselényitől eltérően – nem írt útirajzokat, nem vezetett útinaplót; de építészeti élményeit mégis megörökítette. Tette ezt szépíróként: leírásokként beépítve ifjúkori regénye, A karthausi cselekményébe. Így kapott szerepet Nîmes, Róma, Velence és általában Itália. (KVD, 235., 243., 249.) Más helyen általában az építészetre és az iparművészetre, a középkorra és a neogótika kritikájára terjedt ki a figyelme. (NE, 335–339.) Ezek a szövegrészletek sokkal inkább Eötvös művelődéstörténeti, mintsem esztétikai szemléletét illusztrálnák. Székely Bertalannak 1862. február 16-án keltezett, tiszteletadó levele úgyszintén, amely szűkebben művészetpolitikánk történetéhez tartozik. Eötvös szorgalmazza benne a decentralizált, megyénkénti múzeumi nemzeti művelődést és nemzetnevelést – a történeti tárgyú festészet révén. (LK, 347–348.)

 

Jegyzetek



[1] Tanulmányunkban Eötvös József műveire az alábbi címleírások szerint megadott kezdőbetűs rövidítés és oldalszám alapján hivatkozunk:

AP: Arcképek és programok. Magyar Helikon, Budapest, 1975.

FJ: A falu jegyzője. Magyar Helikon, Budapest, 1974.

KN: Kultúra és nevelés. Magyar Helikon, Budapest, 1976.

KVD: A karthausi. Versek. Drámák. Magyar Helikon, Budapest, 1973.

LK: Levelek. Magyar Helikon, Budapest, 1976.

MO: Magyarország 1514-ben. Magyar Helikon, Budapest, 1972.

NE: A nővérek. Elbeszélések. Magyar Helikon, Budapest, 1973.

RH: Reform és hazafiság I-III. k. Magyar Helikon, Budapest, 1978.

UE: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. I–II. kötet, Magyar Helikon, Budapest, 1981.

VG: Vallomások és gondolatok. Magyar Helikon, Budapest, 1977.

[2] Éles Csaba: Ember és esztétikum. Az esztétikai befogadás élményvilágai. Napkút Kiadó, Budapest, 2007. 211. o.

[3] Vö.: Dobay Béla: Erdélyi János és kora = Zempléni Múzsa, VIII. évf. 4. szám, 2008. tél, 87–93. o.

[4] Erdélyi János: Úti levelek, naplók. Madách Könyvkiadó – Gondolat Könyvkiadó, Pozsony–Budapest, 1985. 42–43. és 175. o.

[5] Éles Csaba, i. m.

[6] Vö.: Pulszky Ferenc: Életem és korom. I–II. kötet, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1958.

Oldalak: 1 2 3