Farkas Arnold Levente: A szó előtti

A szó előtti

 

A huszonhatodik való-

ságos költemény, Sziget-

monostor, tizennyolc júni-

us huszonkettő, péntek,

 

vedlett kígyó bőre a te-

remtés, néma, láthatatlan

és szent, mint a minta

rajta. A helytartó tudja,

 

hogy a víz már hideg,

szeme alatt táncol arcá-

ban az ideg. A szó előtti

 

szóköz a szót előzi meg,

a természetbe fognak visz-

szatérni a betűk tavasszal.

 

 

 

A hetedik valóságos

költemény, Pócsmegyer,

tizennyolc június három,

vasárnap, ezt olvassa

 

lánya, ha ezt írja apja,

mert a helytartónak u-

gyan fog a tolla. Lati-

nul, görögül, arámul és

 

arab nyelven írta a test

fölé, hogy nem szabad.

Mit nem szabad, főnök,

 

kérdezték a papok, fel-

támadni annak, aki egy-

szer halott, kifogyott.

 

 

 

A huszonhetedik valóságos

költemény, Pócsmegyer, tizennyolc

június huszonhárom, szom-

bat, fognak visszatérni a

 

betűk tavasszal, olvassa a

holdat fordítva a hajnal.

A helytartó összecseréli a

csöndet hangtalan szavak-

 

kal, mégse rak így rendet.

A néma kert üres, nem lak-

ják mondatok, az angyal

 

hófehér, unalmas és ha-

lott, idétlen igét szül az a-

lázatos szűz, az ég zokog.

 

 

 

A nyolcadik valóságos

költemény, Pócsmegyer, ti-

zennyolc június négy, hét-

fő, kifogyott, mint szóból

 

a néma poéta, gerjed a

helytartó imbolygó harag-

  1. Ellopták a szavak je-

lentését, pedig a teremtet-

 

len nyelv nem érdekel sen-

kit. A neves névtelen azt

mondta, hogy kezdet, en-

 

nek aztán majdnem folyta-

tása is lett, megmossa a

dolgok árnyékát a fényben.

 

 

 

A huszonnyolcadik való-

ságos költemény, Pócsmegyer,

tizennyolc június huszonöt,

hétfő, az ég zokog, a szent

 

szűz szeplői egyre gyűlnek,

fület tépáz a törvény ne-

vetve. A helytartó nem tér

vissza többé, szobrok őrzik

 

nevét, a lábnyomát pedig

homok. A néma kert üres,

nem lakják mondatok, a

 

szó előtti szóköz fehér és

halott, a teremtés csöndje

szárnyaszegett szabály.