Farkas Gábor versei

Léthelyzet

 

 

Állandósult viszonyrendszerekben

a látvány téglalapjai.

Kezem a zsebben, árnyékmátrixok,

az elmerülést is hallani.

 

Ösztönös reflexek hangolódnak

a mindennapi ékeken,

mint egy halom hasított fa, renddé

emelkedett a kényelem.

 

Adysan tornyosul, omlik

a lobbanásnyi dekadencia:

volt világok és volt versek,

vizes betonszag, kocsmapult, pia…

 

Ösvény nincs, csak a rozsdás nappalok,

bennük én könyöklök és hallgatok.

 

 

 

 

Az iszony anatómiája

 

 

                             „Az emberek viszonyát nem az szabja meg,

                               hogy mit érnek, hanem hogy mit akarnak

                               egymás életében.”

                                                                      (Németh László)

 

1.

 

Serceg a toll: tudom, írok, mégis semmi a versem.

Lásd nincsem. Mindent ide szánok, s végtelenített

ékezetekkel vésem a lapra az illatot és színt –

mértani pontosságú üdvösségem az égben.

 

Hallod? Kint a körúton a szél nesze lobban a csendre,

csüngnek az éteri hangok, semmibe tátog a lélek.

Írlak a Mindenségbe, de szédülök is, nehezen megy…

Porladnak szavaim, mert ajkadon alkonyok égnek.

 

2.

 

Folyton zárva az ajtó, s nyitni erőtlen a kéz már.

 

És mégis valahogy már érteni kezdem a csended.

Nem szólsz, és olyan ez, mint egy takaró, ami megvéd,

óv tőlem, szavaimtól, vagy csak gesztusaimtól –

byron-i spleen, ami titkokkal szövi át ölelésem.

 

3.

 

Emlékszem, Szegeden mikor én még úgy… De te már nem.

Elrongyolt szavainkkal az éj, a sugárutaké lett

hajnali maszkokká merevítve a meztelen arcunk –

mint két lombtalan ág a megálló járdaszegélyén.

 

4.

 

Elmúlt boldogság, oh, rímtelen ódai pátosz –

gáz van tényleg, mégse parázz már, hagyj iszonyodni.

 

5.

 

Holdív homlokod elrejted párnád sivatagján,

és a szobában a tétova fények fénytelenednek.

 

Útvesztővé lett örömünk: falainkra feszültünk.

 

 

 

 

Por és hamu

 

 

észrevettem hogy készülök

gondolok rá

eltervezem

lépésről lépésre a perceket

a kezdettől a végéig

 

nem a bátorság

a bátorság amúgy sem

szükséges

a lényeg

hogy eldöntöttem

 

hogy eldöntetett