Farkas Gábor versei

Lapszám, szerző:

Vers-idő

 

Harangzúgás ismétlődése –

mikor a hangok összeérnek

(mint a fiókákkal telt fészek).

Újrakezdeni mégis – mégse –,

 

és szonetté dermed az idő –

néhány szónyi, lusta tettetés,

összesűrűsödő mintha, és

sóhajtásnyi, éles levegő.

 

És már nem én, csak a néhai

önmagam szavait hallani:

mint madár, mint harang, mint fészek,

 

mint idő, mint mégis – úgy élek.

Mint cserép a tetőléceken,

a verset szavakkal elfedem.

 

onnan

 

Azért néha imádkozol,

békét így teremtesz talán

a bibliai szó jogán,

hátha a fény hozzád hajol.

 

Hátha – de ez se vígasztal,

már semmi – a költészet sem,

az állandósult véletlen,

a néha terített asztal,

 

a köszöntők, meghívások,

a vállon veregetések –

a szorítóan kemények…

 

Mindez csak sejthető indok:

minden hangot ide szánok,

s megváltást onnan remélek.