Fenyvesi Orsolya versei

Gravitáció télen

 

Egyre sötétebbek a reggelek,

szűkülnek az erek, erősebben rúg a szív,

a fésű fogai közötti távolság

nem enged az ablakig.

 

Kavicsok, egymáshoz súrlódó,

megkövült pillantások, hevernek szerteszéjjel,

amikor visszahúzódnak a színek.

Egy gömb felszínén élünk,

a közelségben kell mérnünk a távolságot.

 

Türelmetlenebbül ver a szív, talán

látni próbál, de én nem hagyom.

Nem engedhetek fényt a testembe,

ebben a sötétségben fogadom vendégeimet.

Hogyan fázhatok ilyen közel a Naphoz?

Oldalak: 1 2