Galántai Csaba: Márkus László. A művészi létezés mestere.

A színháztörténet két Márkus Lászlót tart számon. Egyikük, a jellegzetes hangú, közismert színművész, a Madách Színház tagja volt. Másikuk a század első felének nagy formátumú színházi szakembere – rendező, díszlet- és jelmeztervező, drámaíró, kritikus, művészetpedagógus –, 1923-tól az Operaház főrendezője, 1935–44 között igazgatója. Mondanom sem kell, a kötet az utóbbi Márkusról szól. Az operarendezőről, akinek nevéhez A csodálatos mandarin 1931-es bemutatása fűződhetett volna – ha a premier el nem marad. Övé lett viszont a Háry János és a Székely fonó ősbemutatója. Igazgatóként a fiatalon elhunyt Radnai Miklós örökébe lépve tovább építette az „aranykort”, következetesen képviselve az irodalmi alapanyagból táplálkozó, egyszerre látványos és zeneileg tiszta színházi eszményt. Emellett a magyar táncművészet jövőjét meghatározó döntéseket hozott: kinevezte Harangozó Gyulát vezető koreográfusnak, s meghívta Nádasi Ferencet az operai balettiskola újjászervezésére. Ezzel hozzájárult a nemzeti balettművészet és balettoktatás megalapozásához. A kötet teljes értékű monográfia: a pályakép kronologikus és tematikus ismertetése, számos fénykép, a színházi munkák jegyzéke, bibliográfia és mutatók.

Galántai Csaba: Márkus László. A művészi létezés mestere. MMA Kiadó, Budapest, 2018. 264 o. ISBN 978-615-5869-03-7