Gazdag Vilmos: A kárpátaljai magyar nyelvhasználat orosz/ukrán kölcsönszavai

Orosz/ukrán kölcsönszavakat a kárpátaljai magyar nyelvhasználat minden színterén találhatunk. Ugyanakkor az egyes nyelvhasználati színterek kölcsönszavakkal való megterheltsége jelentősen eltérhet egymástól. Azokon a területeken, ahol erős államnyelvi dominanciával kell számolni, nagyobb a kölcsönszavak előfordulása, mint azokon, ahol az anyanyelv szinte kizárólagos használatát figyelhetjük meg. A kárpátaljai magyar nyelvhasználatban meghonosodott kölcsönszavak száma összességében több százra tehető. A kérdés vizsgálata mindenképpen megkívánja azt, hogy kisebb kitérő keretében megismerkedjünk a kárpátaljai magyarság nyelvi helyzetével. A továbbiakban ezt kíséreljük meg röviden felvázolni.

 

A kárpátaljai magyarság nyelvi helyzetének főbb sajátosságai

A kárpátaljai magyarság esetében őshonos és elrendelt kisebbségi kétnyelvűségről van szó. Vagyis a közösség nem területcsere, hanem politikai okok miatt vált kisebbségivé, tagjainak túlnyomó többsége általában csak az iskolában találkozik az államnyelvvel,[1] első nyelve (a magyar) jogilag alárendelt helyzetben van az államnyelvhez (ukránhoz) képest.[2] Ezen kívül a kárpátaljai magyarság jelentős része magyar domináns kétnyelvű,[3] azaz a privát szférában a magyar nyelv használata szinte kizárólagos, míg a formális színtereken a nyelvhasználat az állami szabályozás és az egyén nyelvtudása alapján realizálódik. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi helyzet következtében a kárpátaljai magyarok csak korlátozott szituációkban használhatják anyanyelvüket, a formális szférában való kommunikáció során pedig kénytelenek az államnyelvet, illetve az orosz nyelvet használni.[4]

Az orosz nyelv máig tartó, igen erős hatása elsősorban azzal magyarázható, hogy az ukrán nép az évszázadok során orosz uralom alatt élt, s nyelvét is csupán az orosz egyik nyelvjárásaként definiálták, vagyis nem kapott hivatalos nyelvi státuszt, s így átadó nyelvi szerepbe is legfeljebb csak a szomszédos népek tagjaival folytatott köznapi érintkezés során kerülhetett. Ezt fokozta az is, hogy a szovjet érában az orosz nyelv használati köre szinte minden nyelvhasználati színtérre kiterjedt. Emellett az orosz nyelv, mint a Szovjetunió nem hivatalos államnyelve az oktatási rendszer minden fokozatában kötelező volt, így a kárpátaljai magyarság is többé-kevésbé elsajátította azt, s ennek köszönhetően még ma is jelentős szereppel bír. Az ukrán nyelv presztízse és a környező, elsősorban az ország területén élő kisebbségi nyelvekre való kihatása viszont lényegében csak a független Ukrajna létrejöttével erősödött meg. E hatást az állami nyelv- és oktatáspolitika alakulása is nagymértékben fokozza. 1990-ben minden ukrajnai, így a kisebbségi tannyelvű iskolákban is kötelező jelleggel bevezették az ukrán nyelv oktatását,[5] majd 2007. július 13-án a Sztaniszlav Nyikolajenko oktatási miniszter által kiadott 607. számú rendelettel[6] bevezették a továbbtanulás feltételeként is szolgáló egységes érettségi tesztrendszert, amely a kisebbségi iskolák végzősei számára is kötelezővé tette az emelt szintű ukrán nyelv és irodalom vizsgát.[7]

A 2012. július 3-án elfogadott új ukrán nyelvtörvény[8] elvben pozitívan kellene, hogy hasson a kárpátaljai magyarság nyelvi helyzetére, illetve az anyanyelvi oktatáshoz fűződő viszonyára is, ugyanis lehetővé teszi, hogy azokon a közigazgatási egységeken belül, ahol egy-egy nyelv beszélői elérik a 10%-os arányt, a kisebbségi nyelv az államnyelv mellett használható lehet az államigazgatásban, az önkormányzatok munkájában, a bírósági eljárásokban, a nyilvános közéletben, az oktatásban stb. Egyelőre még kérdéses, hogy a törvényt a gyakorlatban is alkalmazzák-e, illetve, „hogy az állam megteremti-e az alkalmazáshoz szükséges feltételeket, tudnak és akarnak-e biztosítani a kisebbségi ügyintézésre is képes hivatalnokokat, állami tisztviselőket, lesznek-e kétnyelvű űrlapok, formanyomtatványok stb.”[9]

 

Miért kerül sor a szavak kölcsönzésére?

Az egymással érintkező nyelvek közötti kapcsolat leggyakrabban a szókészlet szintjén mutatkozik meg, hiszen a nyelv szókészlete a nyelvi rendszer leglazábban strukturált része, amely könnyen fogad be új elemeket.[10] Fontos megvizsgálni, hogy vajon miért kerül sor adott nyelvek között lexikai elemek kölcsönzésére. E kérdés kapcsán számos elmélet született, amelyek túlnyomórészt megegyeznek a kölcsönzést kiváltó alapvető okokban. A kárpátaljai magyar nyelvjárásokban meghonosodott kölcsönszavak átvételének okait Kótyuk István jelentéstani tényezőkkel magyarázza.[11] Eszerint az ungi magyar nyelvjárás ukrán jövevényszavai három csoportra oszthatók: 1) amelyek új, eddig ismeretlen fogalmakat jelölnek; 2) amelyek lexikai megfelelői a már meglévő magyar szavaknak; 3) érzelemkifejtő szavak, amelyeknek a magyar nyelvben számos szinonimája van. A kétnyelvűség és a kárpátaljai magyar köznyelv c. tanulmányában a kölcsönszavak kapcsán viszont azt hangsúlyozza, hogy „e szavak túlnyomó többsége fölösleges a nyelvben, mivel az általuk jelölt fogalmaknak megvan a magyar neve” ugyanakkor „magyar megfelelőjük legfeljebb akkor bukkan fel, ha a beszélő nagyon választékos akar lenni, és kínosan ügyel nyelvhasználatára”.[12] A szerző kölcsönszavak beáramlását és meghonosodását a következő okokkal indokolta: adott tárgy vagy dolog ezen a néven vált ismertté; hivatalos helyen, hivatalos személyek használják; kényelemszeretet, a beszédtempó felgyorsulása (nem gondolkodunk a magyar megfelelőn, mivel a kölcsönszó gyakran rövidebb és könnyebben ejthető, mint a magyar megfelelője); nyelvi igénytelenség, gyakorlatlanság. Az általa vizsgált nyelvi sajátosságok kapcsán megjegyzi, hogy azok első soron a beszélt köznyelv jellemzői, s az írott nyelvbe ritkán kerülnek be, s hogy tervszerű és következetes nyelvművelő munkával kellene törekedni a kétnyelvűség tökéletesítésére, az anyanyelv tisztaságának megőrzésére.[13]

Oldalak: 1 2 3 4