Gerner Zsuzsanna: Közép-európai etnikai leporelló

Vajon mire számít az, aki egy etnikai leporellót vesz a kezébe? A leporelló főnévnek ugyan több jelentésváltozatát is ismerjük, mégis elsősorban vastag kartonlapokból álló, harmonikaszerűen szétnyitható képeskönyvre asszociálunk. Ez a talán eredetinek mondható jelentésváltozat Mozart Don Juan című operájának köszönhető, amelyben Leporello, a szolgáló egy cikk-cakkban hajtogatott könyvbe jegyezte le ura, Don Juan szerelmi kalandjait, és vált így az ilyen típusú könyvek névadójává.

Az etnikai jelző esetünkben és általában is etnikai kisebbségeket jelöl, mert bár etnikum alatt, az Idegen szavak szótára szerint, minden történetileg kialakult, az összetartozás tudatával rendelkező nép/népcsoport értendő, amely közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkezik, az etnikai jelző itt és általában is kisebbségi státusszal rendelkező etnikai közösségekre, más szóval nemzetiségekre vonatkozik.

Magyarország területén már az államalapítás korában is több etnikai csoport élt együtt, az ország mai nyelvi-kulturális profilja azonban csak a török kiűzése után alakult ki részben tervszerű betelepítések, részben spontán bevándorlás útján. A tervszerű betelepítésnek köszönhetően, melynek legfőbb kezdeményezői a Habsburgok voltak, viszonylag sok német, zsidó és roma telepedett le Magyarország városaiban, illetve vidéken, etnikailag sokszor homogén, zárt településeken. A spontán bevándorlók között nagyobb számban szerbeket, katolikus bosnyákokat, horvátokat, románokat és szlovákokat találunk, örmények, görögök és bolgárok kisebb migránscsoportjai mellett. Tehát azokat a szlovéneket és németeket leszámítva, akik már a török hódoltság előtt is a nyugati határvidéken éltek, az ország nem magyar lakosságának túlnyomó többsége csak a 17–18. században került a Kárpát-medencébe. A 19. század csupán két népcsoport számbeli gyarapodását hozta, ekkor zsidók és cigányok telepedtek le nagyobb számban.

Az együttélés a 19. század közepéig békés volt; az első konfliktust az 1843–44-es parlamenti ciklus azon határozata okozta, amely a magyar nyelv hivatalossá tételéről szólt a hivatalokban és az igazságszolgáltatásban (1844: II. tc.). Mivel az ország lakosságát tekintve a magyarság aránya ekkor alig érte el a 40%-ot, a többség, azaz az etnikai kisebbségek ezt tiltakozással fogadták. A helyzet megoldását Magyarország első kisebbségi törvényétől várták, amely 1868-ban lépett életbe, s amely rendelkezett a kisebbségi nyelvek használatáról a hivatalokban és az oktatásban Magyarország kisebbségek lakta területein.

Oldalak: 1 2