Gulisio Tímea versei

méltóság

 

 

minden nap újra összeraklak darabjaidból

azt kérded így már minek élni

nincs hihető válaszom

nem tudok sírni

de sose szokom meg hajnali látványod

nekem elég reggelire

a tojás ami kifolyik a szádból

örülök míg megismersz

majd előrehalad a kór

és csak azt nem felejted el aki

voltál valamikor

 

 

 

 

the be(a)st

 

 

nem ígérem meg hogy jó leszek

a jókat se szeretik

 

előtted még mertem vallani

de belém fojtottad az őszinteséget

aztán hazudtam

de nem hittél nekem

végül szörnyeteggé váltam

és gyűlölöm a szépséget

 

minek legyek önmagam

ha másként se kellek