Hetvenedik szám

Alig hihető, hogy könnyebb feladatok várnak ránk, mint amelyeken már túlestünk, netán amiket már megoldottunk. Hallatlan kihívások sora tornyosul előttünk globális és nemzeti színtéren egyaránt. Recept pedig nincs. Marad hát az útkeresés.

Utakat keresünk folyton. Értékek és érdekek mentén – s bizony sokszor tűnik úgy, hogy e két kategória sorrendje felcserélődik, az érdekek végzetesen felülírják az értékeket. Ilyenkor elkerülhetetlen a zsákutcába fordulás vagy a kétségbeejtő tévelygés. És mivel az élet megy tovább, a zsákutca végéhez érve, esetleg a falnak csapódva, netán a bolyongás szövevényes labirintusából kimenekítve erőt veszünk magunkon, és folytatódik az útkeresés. Hisz nem tehetünk mást. Ez az élet, az értelmes(nek szánt) élet törvénye.

Ha az útkeresésben magunk maradunk, elvesztünk. Kellenek a társak a magánéletben, kellenek a szerteágazó szociális kapcsolatok. Szükség van közösségre, közösségekre, s az általuk biztosított tükörre, viszonyítási pontra, legitimációs bázisra. Szükségünk van közösségi értékekre, amelyek éppúgy változnak, megújulnak, korcsosulnak, amiként az érdekek sem állandóak.

A közösségnek sokféle szintje, megvalósulási formája lehet. Az is az egyik, amit a Zempléni Múzsa képvisel. S talán a legnemesebbek közül való, hisz amit megvalósít, az klasszikus értékorientált műfaj. Belegondolni is nehéz, hányféle remény és félelem, nekibuzdulás és kétségbeesés füzérével írható le csupán hetven lapszámnyi idő története is. A Múzsa küldetése számomra az, hogy a következő hetven negyedév során is értékek mentén mutasson utat az olvasóközösségnek azért, hogy minél kevesebbszer, minél rövidebb ideig bolyongjunk reményvesztetten.

 

Ugrai János