Jakab István: Anekdoták pataki diákéveimből

Április elsejei tréfa

 

Az 1948/49-es tanévben a gimnázium ifjúsági elnöke voltam, s ebben a minőségemben sok diákcsínyt kellett úgy megoldanom, hogy ne váljék belőle fegyelmi ügy.

Április elsején a diákok mindig kiagyaltak valami huncutságot, megtréfálandó egymást vagy a tanárokat. Ezúttal két osztály azt a trükköt alkalmazta, hogy tantermet cseréltek az első óra előtt.

Az igazgatói irodából baktattam fel elsején reggel, már becsengetés után II. emeleti osztálytermünkbe, amikor a VI. B osztály nyitott ajtajában megpillantottam Demeter Gyula tanár urat. Állt az ajtó előtt, arcán kissé bosszús, aggodalmas mosoly, mint aki jó képet igyekszik vágni valami kellemetlen dologhoz. Fejével is intve, odaszól nekem:

– Gyere már ide, elnököm, nézd csak meg az osztályomat!

Bepillantva rögtön láttam, hogy a kis létszámú VIII. A osztály diákjai sunyítanak itt-ott a padokban, szinte elveszve a hatalmas tanteremben. Azonnal leesett a tantusz, hogy április elsejei tréfáról van szó.

– És hol van a VI. B osztály? – érdeklődtem tőle.

– Hát éppen erről van szó: ők bent ülnek a nyolcadikosok helyén, Orbán tanár úr óráján, aki már benn is van náluk. Arra kérlek, próbáld meg diplomatikusan megoldani a dolgot, mielőtt kitörne a botrány!

Halkan bekopogtam a VIII. A osztály ajtaján és inkább besurrantam, mint beléptem, mert odabent nagy volt a csend. Orbán tanár úr a legnagyobb nyugalommal az osztálykönyv beírásával volt elfoglalva. Nekidőltem az ajtófélfának és vártam. Ügyet sem vetett rám, nyilván azt gondolta, valamelyik elkésett diák érkezett meg. Szokása szerint fel sem pillantva, jellegzetesen selypítve kérdezte:

– Van-e hiányzó, fiúckák?

– Nincs – hangzott egy bizonytalan válasz. Ő pedig végezte tovább az adminisztrációs munkát.

Körbepillantva, komikus kép tárult elém: egy-egy padban hárman-négyen is ültek. A padok két szélén ülő hatodikosok fél lábukkal a padlóra támaszkodva tudták csak ülő helyzetben tartani magukat. Fejüket lesunyva próbálták visszatartani a röhögést.

A szórakozott, gyanútlan Orbán tanár úr mindebből semmit sem vett észre. Fejét felemelve az osztálykönyvből, a következőről tájékoztatta a hatodikosokat:

– Közlöm az osztállyal, hogy az érettségi az idén másképpen zajlik, mint eddig szokott: nem a tanár, hanem az elnök adja a kérdéseket… Parancsolj, Pista – vett észre engem is az ajtónál.

Nyugodt, szenvtelen hangon fordultam az osztályhoz, mintha szintén csak valami közérdekű tájékoztatást közölnék a diákokkal:

– Kérem, hogy a VI. B osztály fáradjon át a saját tantermébe, mert Demeter úr ott várja őket.

Mint a megkergült juhnyáj ugráltak fel a fiúk és zúdultak az ajtó felé, megkönnyebbülve, hogy megoldódott a faramuci helyzet a jól sikerült buli után.

Orbán tanár úr, nem tudván mire vélni a dolgot, hol felállt, hol leült, és hökkenten kérdezte:

– Mi az, Pista, nem jó helyre jöttem?

– De igen, jó helyre tetszett jönni – igyekeztem szűkre szabni a választ.

– Hát akkor mi ez? Hova mennek a diákok?

– Ezek hatodikosok, tanár úr, és nem nyolcadikosok.

– De akkor mégsem jó helyre jöttem – hüledezett.

– De igen! Tanár úr jó helyre jött, a nyolcadik á-ba. Csak – hajoltam bizalmasan közelebb hozzá, – április elseje alkalmával Demeter tanár urat meg akarta tréfálni az osztálya, ezért ők átjöttek ebbe a terembe, a nyolcadikosok meg beültek az ő helyükre.

– Ügyes tréfa, hi-hi-hi – derült fel Pista bácsi. Ám mielőtt fellélegezhettem volna, arca hirtelen haragossá vált, elkomorult és megbotránkozva kiáltott fel: – Akkor engem is becsaptak!

– Csak diákcsíny az egész, nem kell komolyan venni! – próbáltam megnyugtatni.

– Dehogyisnem! Ez felháborító! Én ezt a kar elé viszem! – dohogta.

Éreztem, hogy változtatni kell a taktikán, hogy mentsem a helyzetet.

– Nem ajánlom, tanár úr – súgtam oda nagyon bizalmasan.

– Miért nem ajánlod? – nézett rám értetlenül.

– Azért, mert tanár úron fog mulatni az egész gimnázium, hogy nem vette észre a diákcserét. Kezeljük nagyvonalúan az egészet, mint diákcsínyt, s holnap már senki sem fog róla beszélni. De ha a tanári kar elé tetszik vinni, nyilvánosságra kerül…

Amíg ő gondolkodóba esett, a nyolcadikosok már majdnem mind elfoglalták a helyüket, és huncut bűntudattal lesték, mi lesz ennek a következménye, ha itt van az ifjúsági elnök is. Az idő is siettette tehát a döntést. A tanár úr suttogva közelebb hajolt.

– Pista, az más! Igazad van, kezeljük diszkréten az ügyet.

Felszabadultan ült le egy asztalhoz, s mintha semmi sem történt volna, kezdte újra a hirdetést:

– Közlöm az osztállyal, hogy az érettségi az idén….

Én is megkönnyebbülten távoztam a teremből. Nem lett fegyelmi ügy, de szegény Orbán tanár úr háta mögött az egész iskola derült a jól sikerült áprilisi tréfán.

 

Oldalak: 1 2 3 4 5