Jakó János – Karasszon Dénes: A sárospataki iskolakórház és Jakó János, a 20. század kiemelkedő iskolaorvosa

A középkor iskolarendszerét az újkor igényeinek megfelelően átalakító protestáns iskolareform élén hazánkban egy orvos, Balsaráti Vitus János (1529–1575) állt. Az ő nevéhez fűződik a wittenbergi oktatási módszer bevezetése és meghonosítása, és ugyancsak ő fejlesztette az indulásakor (1531) még csupán triviális, alsóbbrendű pataki iskolát a lelkészképzés jogával is felruházott Collegiummá. Orvosdoktori oklevelének megszerzése (1558, Bologna) után Rómába került, ahol – protestáns létére – hat hónapig IV. Pál udvari orvosaként is tevékenykedett. 1560-ban kapta meg támogatója, Perényi Gábor hazahívó üzenetét, s így lett Magyarország egyik leggazdagabb reneszánsz főurának orvosa, egyszersmind a Sárospataki Kollégium tanára, majd egykori tanítómestere, az iskolaalapító Kopácsi István javaslatára a Kollégium rektorhelyettese. Perényi halála (1567) után orvosi pályáját a papi hivatallal kapcsolta össze, 1571-ben Liszka lelkésze lett.Onnan hívták meg a pataki iskola élére, majd rövidesen a pataki regisztrátus is meghívta papjának. Patakon a tanulókat hetente egyszer megvizsgálta, ezért őt tekinthetjük hazánkban az iskola-egészségügy kezdeményezőjének. A hírneves brassói orvosdoktor, Kyr Pál Sanitatis studium című könyvét is felhasználva megszervezte az orvosi pályára készülő, felsőbb osztályokban tanulók részére „az orvosi ismeretekre való” felkészítést. Módszerét a wittenbergi oktatásmódról a heidelbergire történő áttérést szervező sárospataki orvos, Csanaki Máté (1595–1635) is megtartotta, aki az orvosdoktori fokozatot 1628-ban nyerte el Padovában. Egy év múltával Patakon tanár lett, munkájával komoly befolyást gyakorolva az iskola és a tanítási rendszer fejlődésére.

Hazánk első kinevezett iskolaorvosa Tóth-Pápay Mihály (1754–1831), a Sárospataki Református Kollégium tanár-orvosa volt. Ő készítette 1794-ben hazánkban a legelső iskolaorvosi jelentést. Orvosi diplomáját 1791-ben Bécsben szerezte, majd nem sokkal később „a sárospataki ref. Collegium orvosává és nevelési felügyelőjévé választatott”. Mint az iskola tanár-orvosa, nemcsak oktatott (filológiát, filozófiát és teológiát, 1796-tól egészségtant, természetrajzot és pedagógiát), hanem az iskola orvosaként a diákokat ténylegesen kezelte is. Orvosi működésével kapcsolatosak azok a kezdeményezések, amelyek egy iskolai kórház létesítését és a beteg tanulók ingyenes orvosi ellátásának a megvalósítását célozták.

Az iskola-egészségügyet ápolta és fejlesztette tovább Soltész János (1809–1878). Pesten szerzett orvosi oklevelet 1834-ben. Még ugyanebben az évben meghívták Patakra és lett a Kollégium iskolaorvosa és természetrajz tanára. Egészségtan elemi iskolák számára és Egészségtan népiskolák számára című könyvét a Tiszáninneni Református Egyházkerület iskoláiban kötelező tankönyvként vezették be. A Népszerű orvostan (Medicina popularis). Míveltebb, nem orvosok számára címmel 1851-ben kiadott könyvével az egészségügyi felvilágosításnak is apostolává vált. Ő készítette el 1841-ben hazánk első iskolakórházának a tervét is, ami azonban pénz hiányában nem valósulhatott meg.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6