Katona Ágota versei

Pogány ünnep

 

Madármintás tányérokkal terítek,

az utolsó Zsolnay-készlet,

de kevés a villa és túl sok a kés.

Rám maradt anyám stafírungja.

Egykori élettársa látogat meg.

Száradó lepedőm gyűrődéseiben

szerelmének vonásait látja.

Fél felállni a bal kézre terített asztaltól,

a déli busszal kettévágni a nappalt:

harangszóban utazni szerencsétlenség.

Inkább mezei madárfajokról beszél,

gyűrűzésről és elhibázott lövésekről.

A születési dátumomból fejtegeti,

miért festem a hajam avarszínűre.

Hiába keresem a tekintetét,

fácánok körvonalát látom.

 

 

Iránytű

Kerülöd az ismert helyeket. Ahol valami veled

történt, utat törnek az érzések, végigmossák

a betont, a föld az otthonuk. Bőrödön érzed

a folyásirányt, ereidben a város végeit.

Az éjszakai járat átszeli a patakot, kiégett

gyárépület elé dob. Elfelejtetted, merre vagy,

a patak forrásához kell eltalálnod,

hogy egyenes legyen az út.