Kerber Balázs versei

CONQUEST IV.

Stratégiai verspróza

(részlet)

 

Churchill elégedetlen a termeléssel, kifakult az öltönye.

Besétál a gyárba, ahol meghúz egy kart, és megpörget egy

kereket. Kezdetét veszi az ipari forradalom. A fejben

fogaskerekek születnek, és a virtuális térben felemelkednek

az új típusú repülőgépek. Churchill a megfelelő tervre kattint,

aztán figyeli a gyár pezsgését. A röppályák ívelése, akár egy új,

trópusi sziget keletkezése, melyet görög és kínai telepesek

lepnek el, hogy hátulról biztosítsák a mongolok ellen

élethalálharcot vívó birodalmat. A forró szigeten már áll

egy barbár falu, de szerencsére aranytallérokká változik,

amikor rálép a telepesek vezetője, Miltiadész.

A fák mögül makákók érkeznek. +30 Resource.

A dombos test, a gömbölyded ajak hosszan énekel,

hepehupákon épülnek a házak. Új, elnyúló déli szellem.

Ki csókolta a cserepeket a tetőkre? Oszlopok szökkennek

a sárból, mint ismerős növények. Deklináló taoizmus.

Konfüszeosz szónoklatot intéz tanítványaihoz, akik

nehezen értik mondattani praktikáit. Az egyik nyelvi

szikránál kitör a vihar, és a filozófus kedvetlenül

néz a menekülő ifjak után. Két alak a Vejjang parkban

kószál, és a becsapódó villámokat számlálják, mintha

ártalmatlan fények lennének. Szókratész indokolatlannak

nevezi a vihartól való félelmet, és udvariasan odébb-

ugrik minden becsapódás elől. A füves tér fényszilánkok

találkozóhelye. Szókratész kedvére ugrál az értelem

bozótosában. Akár el is ronthatja a manővert, hiszen alig

sebzik a villámok. Minden fűcsomóban Beatrice-kupon,

+ 40 Power. Az erdő felől megérkezik a dús szürkület.

Mindenki várta ezt a teljesebb elmerülést. Li Taj-po

egy újabb város építésébe kezd a lombok mélyén;

meg kell szervezni a háttérbirodalmat a mongolok érkezése

előtt. Miltiadész a parton sétál, és a véderőmű helyét jelöli ki.

A sziget gyarapodó lakosságának 30%-a katona, 40%-a kereskedő,

20%-a építőmérnök, és 10%-a rakodómunkás. Li Taj-po

kijelöli a főutca és az újságosstandok helyét. Az Északi

Fővárosból munkásokat küldenek a tervek megvalósítására.

Egymást kerülgetik a különítmény tagjai a fák között.

Feltűnik a dzsungelben az úthálózat; a civilizáció első

jele. Egy készülő épület szerkezete a fű fölé magasodik.

A város kibukkan az erdőből, mint egy felfújt lufi.

 

 

Láthatár

I.

A térkép lába szigettenger,

gömbnyi gyümölcsök a festett vízen.

Hullámhorog, keresztbe vetett fodrok,

kék műanyagasztalok a fagylaltozónál.

Fáradt suhintás a halántékon. Dzsungelvágó

kés tör utat az óceán rücskei közt,

ernyedt tornyok csapódnak fel,

minták, mint gyerekkorban az ég

vagy pára a kerek tükrön,

a fürdőszoba boltozata, bálnamély.

 

II.

 

Szigetbetű, a lány szája o-t formáz,

és teste, mint hosszú oszlop egy

freskótöredéken. A zöldes kövön

ferde sorokban követik egymást

a betűk. Egyszeri ének, ma is csak

nézem az íveit. Elveszett öblök

és hosszú folyók. A kék vonalak,

akár nemrég feltűnt autópálya-

szakaszok egy térképen. Erdők

és hegyek nevei, mint a lombok

és kráterek rajza, két szikla közt

egy feliratként elnyúló fasor.

Az ének a sziget alakja, jobbra

az iránytű a nagy kezdőbetűkkel,

mint határ és felborzolt taraj.

 

III.

 

Szappanváros. Kezemen elcsúszik

a metrószín és a taxisárga.

Minden arc egy új pamacs.

Torlódik a látvány, mint sebzett

rovarszárny, a fölfogás egyre intenzívebb.

Hol húzzam az időt, vagy hol lépjek bele,

hogy egész testemmel sétálhassak.

Nedves ruhába mártom magam. És

kihasználandó teher vagy ehető szín

a szemet betöltő villamos? Egy

nap a körúton, rajzó tekintet, hiba

a hártyán, ahogy az arcomba nézel.