Klasszikusok – kemény korokból Eötvös József Én is szeretném…

Én is szeretném nyájasabb dalokban

Üdvözleni a szép természetet,

Ábrándaimnak fényes csillagokban

S bimbók között keresni képeket.

 

Én is szeretnék kedvesem szeméről

Enyelgve és busongva dallani,

S nyájas arcáról, jéghideg szivéről

Érzékenyen sok szépet mondani.

 

Én is szeretném lángoló szavakkal

Dicsérni ősz Tokajnak tűzborát,

Szabály szerint kimért zengő sorokban

Megénekelni a magyar hazát.

 

De engem fölver nyájas képzetimből

Komoly valónak súlyos érckara;

Fajom keserve hangzik énekimből,

Dalom nehéz koromnak jajszava.

 

Mit ezrek némán tűrve érezének,

Eltölti égő kínnal lelkemet;

Mért bámulod, ha nem vidám az ének

S öröm helyett csak bút ébreszthetett?

 

Míg gyáva kor borul hazám fölébe,

Én szebb emlékivel nem gúnyolom;

Míg égő könny ragyog ezrek szemébe’,

Szelíd örömről nem mesél dalom.

 

Miként az eol-hárfa viharokban

Feljajdul a magas tetők felett:

Úgy zeng a dalnok bús dalt bús napokban,

Ki várna tőle nyájas éneket?

 

Ha éji vész borítja látkörünket,

Villámokért sohajt a tévedő;

Ha régi bánat kínozá szivünket,

Nem könnyeket kér-e a szenvedő?

 

S ilyen legyen dalom: egy villám fénye,

Egy könny, kimondva ezrek kínjait;

Kit nem hevít korának érzeménye,

Szakítsa ketté lantja húrjait.

 

1846

 

 

Új rovatunk a szépirodalom mindenkori helyzetértékelő és programadó felelősségére fókuszál, történelmi idők példáival.