Klasszikusok – kemény korokból – Jókai Mór: A Szózat lefordítva gyászmagyarra

Jobb pártnak rendületlenül

Légy hive gyászmagyar!

Bölcsed itt, majdan zsirod is,

S a «fátyol», mely takar!

 

Te kivüled itt senkinek

Nincsen számára hely.

Alkotmány, provisorium:

Ott élned, laknod kell.

 

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid bora folyt,

Hol minden restóráczió

Egy ezrest elpakolt.

 

Itt küzdtenek borért a hős

Kortesek hadai,

Itt törtek össze poharat

Tyukodnak botjai,

 

Ittasság! Itten hordozák

Sáros zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink

Hosszú asztal alatt.

 

És annyi köpeny-forgatás

S szinváltozás után

Ha senki meg nem élhet is,

Mink élünk a hazán.

 

S népek hazája, egységes

Osztrák birodalom,

Husz évi hizelgés kiált:

«Tányérod hadd nyalom!»

 

Az nem lehet, hogy annyi toll

Hiába annyit irt,

Hogy stempli, accis és trafik,

Ne legyen approbirt.

 

Az nem lehet, hogy ispán, pap,

Gróf, főtiszt, pressbüró,

Hiába korteskedjenek, «

S hát a sok főbiró?

 

Még jönni kell, még jőni fog

A muszka, ki után

Vezetni egykor küldeténk,

Vezetjük újra tán.

 

Vagy menni fog, ha menni kell

A miniszterium,

S utána jön vagy Tiszapárt,

Vagy provisorium.

 

Már így is, úgy is penziót

Nekünk adni muszáj.

Bár kigyót-békát kiabál

Ránk sok nagy torku száj.

 

Légy hive rendületlenül

A jobbnak gyászmagyar!

Ez osztja most a hivatalt

S nyugdíjba ez takar.

 

Rajtad kívül itt senkinek

Nincsen számára hely,

Légy nagy szamár, vagy kis szamár

Hivatalt kapnod kell.

 

1867

 

Rovatunk a szépirodalom mindenkori helyzetértékelő és programadó felelősségére fókuszál, történelmi idők példáival. A közlés forrása: Jókai Mór költeményei. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1899. I. kötet, 189–190. o. A szöveg korabeli írásmódján nem változtattunk.