Korpa Tamás: Lelakatolt szobák

pólust vált, téli szálláshelyére, néhány

galériás, az Ostromlépcső utcán, vonul,

a fejedelmi többes, az örökké tárt pillanat:

önbizalomszag a levegőben és manzárdszobák

csúcsai. felajzott ablakkeretek, kertek.

a kéményénél kirántott füst, ha hurokba puhul.

a hegyi kis garzon.

fel is, le is kút megnyúlt korongja. isznak,

a Medve Bőrére bárban, egy improvizált télben.

kortyonként változó indítékok a hőtérképen.

hány befalazott képtár van odafönn a várban,

s zeneszoba? hány lelakatolt szertár. skótszekrények,

fodros gúlába hordott medicinlabdák.

tériszony a beomlott mozdulatok szélén.

a muzikális vívótőr, ha szúrt. ingázott kézről-kézre

egy görl, ki izmosabb volt tőlünk, és ésszel felérte.

szűzforró csend, internátusnyugalom.

egy ilyen szoba melyik kanyarban, hol élhető el?

a nemi szervek

lassú, érlelt bemosdatása a combok tartós zaja alatt;

a súrlódás izgat, lappangó érdes helyen, a kipárolgás;

közben szemérmes vagy, mint egy lakhatatlanul

hagyott, letakart faágy.

máskor mindez ennyi: a talpak fékpofái összezárnak

az éber zsámoly előtt, mialatt már elvállaltam

a mozgást.