Kovács Ilona: Dohnányi Ernő új perspektívában

A huszadik századi magyar történelem ellentmondásait jól jellemzi, hogy Dohnányi Ernőt, a kiváló zeneszerzőt, zongoraművészt, karmestert a Zeneművészeti Főiskola igazgatói állásából – a Tanácsköztársaság idején viselt zenei direktóriumi tagsága miatt – jobboldali kormány váltotta le, majd 1934–43 közötti újabb zeneakadémiai vezetői periódusa, s ezzel összefüggő felsőházi tagsága utóéleteként 1945-ben egy baloldali kormány minősítette háborús bűnösnek. Ma már tudjuk: egyiküknek sem volt igaza. A művész azonban emigrációba kényszerült és többé nem térhetett haza. 1960-ban New Yorkban hunyt el. Rehabilitációja azóta többszörösen megtörtént, elegendő csupán Vázsonyi Bálint életrajzi monográfiájára és a Dohnányi Évkönyv kiadványsorozatra utalnom. Ez a tanulmánykötet fontos továbblépés Dohnányi életművének interpretációjához. Kovács Ilona a zeneszerző kamaraműveinek itthon és Londonban őrzött primer forrásokon alapuló elemzésével új megállapításokat tesz a művész zeneszerzői műhelyéről, a zenéje és a tánc kapcsolatáról, tanári működéséről, valamint az életmű és a történelem egyes találkozási pontjairól. A jól szerkesztett kötet tizennyolc tanulmánya az elmúlt másfél évtizedben keletkezett.

Kovács Ilona: Dohnányi Ernő új perspektívában. Gramofon Könyvek, Budapest, 2019. 400 o. ISBN 978-615-80474-9-4