Kulcsár Árpád: címtelen

címtelen

 

 

1. föl-fölbukkan mint vízihulla

a szavak jelentése néha

s ha oda mernél nézni

kék angolnákat látnál

húsban fürödni

de reflexeid az undor mozgatja

s a test

lebukik, míg erőt gyűjtenél.

álmaidban, ne félj, visszatér

de álmaid rendszerint elfelejted

reggelre preparálódnak szemeid.

 

2. tán azért nem érzel már nosztalgiát

mert sosem volt valóságod a múltad

pedig öltél is

s gyakoroltál kegyelmet

Teiresziász lábait folyton égették

Trója parázsló üszkei?

 

3. a vers ahogy a hold szakadt ki

egymásnak feszülő erők között

a tűzzel vajúdó földből

pillanatnyi relevanciám

mint mélyben mozgó csecsemő

áramvonalai a has felszínén.

az egyetlen élbe sűrített pillanat

a kés élébe persze

mikor eldöntöd, hogy nem döföd apád szívébe

s nem keféled addig anyád, míg kimondja

ez az én szerelmes fiam, akiben én

akiben te? na mi?

s megrezzenek az angyal szárnyai

és hangtalan minden

lábaink alatt inkubátorok csendje bomlik

fehér virágok kelyhei alól.

 

4. a vers semmi

túl nagy áldozat a lemondott világokért

túl  nagy áldozat a testemért

félig vak vagyok, gerinc és szívbeteg

és ki tudja velőmben milyen halál kapar

s szemem jegét ki korcsolyázza úgy be

hogy megtörjenek rajta a képek

a vers az a semmi

a tapasztalat kudarca

s az elme sarkköri remegése

önmagam sáros, templomi bakancsnyoma

megalkuvó kerülése a halálnak.