Laczkóné Pálfi Alojzia: Kiss Áron Magyar gyermekjáték-gyűjteményének hatása a zenei nevelésre

A hazai óvodapedagógus- és tanítóképzésben a zenei nevelésre való felkészítés elengedhetetlen feltétele a jó pedagógussá, szakemberré válásnak. A kisgyermekek nevelésének fontos területe a zenei nevelés: az érdeklődés felkeltése, az érzékenység (zeneszeretet) kialakítása és a képességek fejlesztése. Ehhez nyújtanak segítséget a magyar népi gyermekdalok és mondókák a hozzájuk tartozó mozgásformákkal, valamint a komponált dalok, az európai dallamok és a népdalaink. A kodályi elveken nyugvó zenei neveléshez a kiadványok nyújtanak segítséget; az óvodában a pedagógust elsősorban Forrai Katalin Ének az óvodában című könyve, az általános iskolában pedig az ének-zene tankönyvek és más munkák. Szakmai körökben ismert a Magyar Népzene Tára első kötete, amely Gyermekjátékok címmel valóban tárháza a fellelhető bőséges zenei anyagnak. Itt kell megemlíteni Kiss Áron Magyar gyermekjáték-gyűjteményét, amely nyelvezetében a 19. századot varázsolja elénk és kitapinthatóan jelen van a Magyar Népzene Tára 1951-ben megjelent I. kötetében.

 

A népdalgyűjtés nem volt új keletű. A 19. század elején már akadtak próbálkozások a magyar nyelv és a magyar népzene megőrzésére. Ekkor írta Csokonai: „Hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a puttonyost…”, nem sokkal később Kölcsey hasonlóra figyelmeztetett: „a való poézis szikráit a köznépi dalokban kell nyomozni.” E téren ígéretes próbálkozások: Erdélyi János: Népdalok és mondák (1846–1848); Kriza János: Vadrózsák; Arany János népdalgyűjteménye (kántáló dallamok és gyermek réják. (Kodály fontosnak találta, és 1952-ben újra kiadta), de a legnagyobb formátumú az 1891-ben megjelent, Kiss Áron által szerkesztett Magyar gyermekjáték-gyűjtemény.

Az 1845-ben Porcsalmán született Kiss Áron a sárospataki református kollégium diákja volt, teológiai, jogi és bölcseleti tanulmányokat folytatott, majd 1874-ben doktorált. A külföldi tanulmányútjain tapasztaltak hatására az akkori képzőkben az oktatás színvonalának emelését tűzte ki célul. E terve megvalósításán dolgozott Nagykőrösön, a Tanítóképzőben – előbb mint tanár, majd igazgató – és később a Budai Paedagogium élén. A kisgyermekek nevelésében a gyermekjátékokra helyezte a hangsúlyt, de nem volt, vagy alig akadt hozzáférhető magyar zenei dalanyag, az idegenből átvett dallamok és sikertelenül magyarított szövegek terjedése pedig aggodalommal töltötte el. Ilyen körülmények hatására emelte fel szavát a magyar gyermekjátékok összegyűjtése és terjesztése érdekében az 1883. évi Országos Tanítógyűlésen: „1. A játékoknak s az esetleg velök járó daloknak a magyar nemzeti nevelés szolgálatában kell állaniok, s ezért a játékokban a magyar jelleg megóvandó.  2. A gyermekek játékai s ezek dallamai a haza minden vidékén összegyűjtendők.” A Magyar gyermekjáték-gyűjtemény előszavában részletesen beszámolt arról, hogy a gyűjtésben 48 vármegyéből 214 tanító, tanár, munkatárs vett részt. A zenei anyagot Bartalus István és a fiatal Sztankó Béla rendezte sajtó alá, a gyűjtést Kiss Áron válogatta, szerkesztette, s jelentette meg 1891-ben.

„A megtartott anyag elrendezésénél (…) a gyermek fejlődését vettem alapul, azaz úgy soroztam az egyes játékokat egymás után, a mint azok játszásába a gyermek egymás után, vagy egymás mellett belenő” – olvasható az előszóban. A dalok java 6-8 hangterjedelmű, témájukat tekintve növényekről, állatokról szólnak, van közöttük naphívogató, kiszámoló, ezeket követik a különféle táncos játékok, körjátékok, hidas játékok, lakodalmasok, valamint ünnepre szólók. A friss anyagok mellett más, korábbi összeállításból is átvett néhányat, a szövegeket gyakran a tájszólás szerint közölte. Sok dalnak csak a szövege maradt ránk – valószínűleg a gyűjtő nem értett a dallam lejegyzéséhez –, mégis e gyűjteménynek köszönhető, hogy számos közkedvelt magyar népi gyermekjátékdal, mondóka vált mindannyiunk közkincsévé, és nem merült a feledés homályába. Ha beletekintünk Kiss Áron könyvébe, felfedezhetjük a jól ismert és ma is gyakran játszott gyermekdalok kottáit: Zsipp, zsupp, kender zsupp – Süss fel, nap – Csiga-biga told ki szarvadat – Kis kacsa fürdik – Cickom, cickom – Hajlik a meggyfa – Most jöttem Bécsből és még sorolhatnánk. A közkedvelt dalos játékokat, a számos variánst a lelőhelyet, olykor a gyűjtő nevét megadva közölte. A gyűjteményben akkor megfogalmazott játéktípusok és a hangkészlettel kapcsolatos elvek a mai napig meghatározó jelentőséggel bírnak a mondóka és dalanyag kiválasztásában.

Ezek a gyermekdalok megihlették zeneszerzőinket is. Csak fel kell lapozni Kodály Zoltán egyneműkari kötetét vagy Bartók Béla Gyermekeknek I. füzetét. Az elemzések során lépten-nyomon felfedezhetjük a Kiss Áron-féle gyűjtemény anyagát; olykor a dallamot, máskor a szövegvariánsokat.

 

Oldalak: 1 2