Laczkóné Pálfi Alojzia: Kiss Áron Magyar gyermekjáték-gyűjteményének hatása a zenei nevelésre

A feljegyzések szerint Kodály Zoltán még fiatal népdalgyűjtőként megismerte Kiss Áron kiadványát. Sok időt töltött a Gyűjtemény aprólékos tanulmányozásával, részben népdalgyűjtő körútjai okán, részben a zenei neveléssel kapcsolatos elvek kialakítása és az óvodától az iskoláig történő bevezetése céljából. Ezt igazolják a tulajdonában lévő Kiss-kötetbe írt feljegyzései is. Kodály sokat is tett azért, hogy a Gyűjteményben lévő dalokat, játékokat minél többen megismerjék. Visszatekintés című összegyűjtött írásai rendre ezt az elkötelezettséget tükrözik. Gyermekkarok című, 1929-ben megjelent írásában még a zenei neveléssel kapcsolatos elveit fogalmazta meg, az Énekes játékok című 1937-es írásában értékelte-elemezte Kiss Áron gyűjteményét. Más egyéb problémák mellett főleg a szövegekhez tartozó dallamokat hiányolta, mégis fontosnak tartotta, mert a szöveg, dallam, játék hármas egysége először kapott helyet a kiadványban, és mert minden darabja „a magyar gyermek elveszett paradicsomának emlékét őrzi”. A gyermekjátékokkal „a néphagyomány zörget az óvó bezárt ajtaján. (…) Jobb jövőt jelent, ha bebocsátja”, ezért akarta mielőbb „közkinccsé tenni”. A Zene az óvodában című írásában pedig a Kiss-féle kiadvány részletes bemutatása mellett a kisgyermekek zenei nevelésének célját és feladatait foglalta össze. Ne felejtsük el, hogy ez az előadás először 1940-ben hangzott el egy énekoktatással kapcsolatos ülésen. Az 1951-ben megjelent Magyar Népzene Tára gyermekjátékokat rögzítő I. kötetében – amelyhez az előszót Kodály írta –, a Kiss Áron által szerkesztett anyag nagy része is fellelhető.

 

Kodály és Bartók az 1900-as évek elején kötött életre szóló barátságot. Mindkettőjüket ugyanaz az eszmeiség hatotta át; a magyar népi hagyományok megőrzését tartották fontosnak. Ezt a munkakapcsolatot Kodály tudatossága irányította. Bartók azt írta egy helyen a népdalról: „..kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bach-fúgát vagy Mozart-szonátát.” Egyik 1904-es keltezésű, húgához írott levelében pedig így fogalmazott: „Most új tervem van: a magyar népdalok legszebbjeit összegyűjteni, s a lehető legjobb zongorakísérettel mintegy műdal nívójára emelni…”

Bartók, a zongoraművész-zeneszerző, a kezdő zongoristákkal akarta megismertetni ezt a zenei világot, mert fontosnak tartotta a zenei nevelést a lelki és szellemi fejlődés szempontjából. Örömmel fogadta a Rozsnyai Kiadó felkérését könnyű darabok, tananyag komponálására. Összeállított hát egy pedagógiai célzatú gyűjteményt, amelynek minden darabja eredeti népi dallam. A mű teljes címe: Gyermekeknek – Apró darabok kezdő zongorázóknak (oktávfogás nélkül) magyarországi gyermek- és népdalok felhasználásával. Ezekben a kis művekben a játékosság, a tempó (gyorsítás-lassítás) és a dinamika, a jobb- és balkézben váltva felbukkanó dallam a kifejező eszköz. Népi gondolkodásmód és hangulat tükröződik bennük vissza. A Gyermekeknek sorozat négy füzetéből az első készült a kisebbeknek 1908–09-ben. A 21 dallam mintegy fele (11) népdal és gyermekdal, 10 pedig Kiss Áron gyűjteményéből való.[1] 1945-ben a sorozatot Amerikában átdolgozta.

Hogy mikor és hol találkozott Bartók Béla Kiss Áron gyűjteményével, erre vonatkozóan nem találtam feljegyzést, valószínűleg a Kodállyal való kapcsolata révén. Tudjuk, hogy Kodály jelentősnek tartotta ezt az anyagot. Bartók 1913-ban maga is értékelte a századfordulós kiadványokat. Kiss Áronról azt írta: „… egész irodalmunk máig egyetlen dallamgyűjteménye…”

Mint írtuk, a Gyermekeknek I. füzeteinek keletkezési ideje 1908–09. Kiss Áron pedig 1908-ban halt meg. Milyen különös egyezés a két évszám között! Kiss Áron a 1900-as évek elején már visszavonultan élt, nem valószínű, hogy Bartókkal ismerték egymást.

 

Kiss Áron, Kodály Zoltán és Bartók Béla mindhárman pedagógiai céllal szóltak a gyermekekhez és eljuttatását a gyermekekhez. Feladatuknak tekintették a magyar népi dallamok összegyűjtését, megőrzését. Kiss Áron úttörő munkát végzett ebben, hatása szerteágazó. A 20. század két kiváló zeneművésze átvette tőle a stafétabotot, s a gyűjtemény dallamait megőrizve, műveikben továbbörökítették. Az általuk összegyűjtött dallamokat énekeljük a bölcsődében, tanítjuk az óvodában, iskolában, ezeket adják elő az iskolai kórusok, ezeken a érlelhetik tudásukat a kezdő zongoristák.[2]

 

Jegyzetek



[1] 2. Süss fel nap, Szent György nap (forrás: Kiss: 2.,3.); 3. Elvesztettem páromat (Kiss: 186.) (a Szegény legény dallama); 4. Elvesztettem zsebkendőmet (Kiss: 174.); 5. Cickom, cickom (Kiss: 336.); 6. Hej, tulipán (Kiss: 220.); 8. Ej, görbénye (Kiss: 134.); 9. Fehér liliomszál (Kiss: 312.); 10. Az oláhok (Kiss: 175.); 11. Elvesztettem páromat (Kiss: 186.); 12. Lánc, lánc, este lánc (Kiss: 144–145.).

[2] Részlet a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán 2013. április 24-én, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Konferencián „Kiss Áron Magyar gyermekjáték–gyűjteményének hatása a 20. század zenei nevelésére” címmel elhangzott előadásból. Az írás teljes terjedelmében a Parlando c. folyóirat 2014. évi 1. számában, a www.parlando.hu honlapon olvasható.

 

Felhasznált irodalom

Bartók Béla és Kodály Zoltán: Magyar Népzene Tára I. Gyermekjátékok (szerk.: Kerényi György), Budapest, 1951.

Bartók Béla: Gyermekeknek – Apró darabok kezdő zongorázóknak (oktávfogás nélkül) magyarországi gyermek- és népdalok felhasználásával. I. füzet. Editio Musica, Budapest, 1971.

Bartók Béla írásai 1. (közreadja: Tallián Tibor), Zeneműkiadó, Budapest, 1989.

Bartók Béla levelei (szerk.: Demjén János), Zeneműkiadó, Budapest, 1976.

Bartók Béla összegyűjtött írásai I. (szerk.: Szöllősy András), Zeneműkiadó, Budapest, 1966.

Bartók breviárium (szerk.: Ujfalussy József), Zeneműkiadó, Budapest, 1974.

Bereczky János – Domokos Mária – Olsvai Imre – Paksa Katalin – Szalai Olga: Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai. Zeneműkiadó, Budapest, 1984. 5–8; 210. o.

Frank Oszkár: Bartók és a gyermekek. Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.

Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény. Tudománytár. (sorozatszerk.: Gazda István) Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, 1984. (reprint)

Kodály Zoltán: Énekes játékok. In: uő. Visszatekintés I. (szerk.: Bónis Ferenc), Zeneműkiadó, Budapest, 1974. 62–63. o.

Kodály Zoltán: Gyermek- és nőikarok. Jubileumi, bővített kiadás. Editio Musica, Budapest, 1972.

Kodály Zoltán: Gyermekkarok. In: uő. Visszatekintés I. (szerk.: Bónis Ferenc), Zeneműkiadó, Budapest, 1974. 38–45. o.

Kodály Zoltán: Zene az óvodában. In: uő. Visszatekintés I. (szerk.: Bónis Ferenc), Zeneműkiadó, Budapest, 1974. 92–116. o.

Kodály Zoltán és Ádám Jenő: Énekes könyv az általános iskola 2. osztálya számára, Tankönyvkiadó, Budapest, 1993.

Laczkóné Pálfi Alojzia: A „Kiss-testvérek” (adalékok Kiss Áron és Hegymegi Kiss Kálmán pedagógiai munkásságához). Vesszőparipáink – A Magyar Játéktársaság Közleményei I. Kiss Áron emlékezete. Kecskemét–Budapest, 1990. 17–20. o.

 

Oldalak: 1 2