Marczi Mariann: A tokaji bor dicsérete. A Tokaj-Oremus borászat zenei gyűjteményéről

 

Kevesen tudják, hogy a Tokaj-Oremus borászatnak kottagyűjteménye van. A kollekció minden darabja a tokaji borhoz kapcsolódik. E rendkívül érdekes kottatár Frank Strzyzewski Németországban élő Tokaj-kutató sokéves gyűjtőmunkájának eredménye. Az összeállításban dalok, szóló-zongoraművek, kamarazenei alkotások, kórus- és zenekari darabok találhatók. E közlemény kereteit meghaladná valamennyi mű ismertetése és elemzése, ezért most a dalokra és zongoraművekre összpontosítok. A kamarazenei darabok, kórusművek és zenekari tételek további tanulmány tárgyai lehetnek, de címeiket a Függelékben felsorolom.

Dalok

A gyűjtemény egyik alapvetően fontos műve Gustav Steffens posztromantikus német zeneszerző dala, amely Tokayerlied címmel szép kivitelű, szecessziós grafikai megjelentetésben jelent meg Alfred Michow’s Musikalische Volksbibliothek sorozatának 2669. jelzetű publikációjaként. A darab alcíme Ungarisches Volkslied nach einer Zigeunerweise utal a dallam népi eredetére, amelyet a szerző cigánynóta nyomán vett át saját zeneművébe. Az Allegretto con fuoco tempójelzés gyors, heves előadási karakterre utal, kétütemes verbunkos ritmikájú bevezetővel induló strofikus dal ez, egy lassabb tempójú, visszatérő refrén beiktatásával és Allegro befejezés zongora szóló utójátékkal. Mi sem bizonyítja jobban ennek a közismert nótának a népszerűségét, mint az, hogy nem csupán Gustav Steffens használta fel ezt a zenei anyagot, hanem más szerzők is, mint pl. a gyűjteményben szintén fellelhető szóló zongoramű szerzője: Felix Jaeger a berlini Carl Simon kiadónál megjelentetett Op. 8. N. 2-es jelzetű zongora improvizációiban, amelyet nyitány formában komponált (Felix Jaeger und Georg Lange: In- und Auslande – Imrovisationen für das Pianoforte – Tokayerlied, „Ungarland, du schönes Land”). Ugyancsak ez a zenei téma bukkan fel Hermann Reinbold Tokayer Marsch című zongoraművében is.

Robert Stolz (1880. augusztus 25., Graz – 1985. július 27., Berlin) Tokaier, Tokaier, von dir hab’ich mein Feuer – Charleston-Foxtrot Op. 470. című dala a szerző Der Mittelnachtswalzer címmel, 1926-ban megjelent három felvonásos operettjéből részlet. Stolz zenész szülők gyermekeként nőtt fel. 1903-ban mutatták be első operettjét, a Schön Lerchent, 1905–17-ig a Theather an der Wien művészeti vezetőjeként működött, többek között ő dirigálta Lehár A víg özvegyének ősbemutatóját. Mintegy hatvan operettet és számos filmzenét komponált.

Michael Jary lengyel származású német zeneszerző Mir schmekt kein Wein című dala is a tokaji bor méltatása (Trinkst du einmal Tokajer wein, dann wird dein Herz voll Feuer sein…/ Ha egyszer tokajit iszol, tűzzel lesz tele szíved…). Eredeti nevén Maxymilian Michel Jarczyk (1906. szeptember 14. – 1988. július 12.), főként filmzeneszerzőként vált ismertté. A második világháború után megalapította a Berliner Tanzorchestert, amely a Berlini Rádió egyik bázisegyüttese lett. Később, 1948-ban létrehozta a Michael Jary Produktion önálló céget, főként táncos és filmes produkciók készítésére. Bruno Balz szövegíróval gyakran dolgozott együtt, például az említett dal szövegírója is Balz volt, a részlet a Familienanschluss című (Terra Fimkunst GmbH) film keringődalaként lett népszerű.

Hugo Riesenfeld (1879. január 26., Bécs – 1939. szeptember 10., Los Angeles) zsidó származású osztrák-német zeneszerző és filmrendező egyik vígoperájának, a The Merry Marthyrnak (1913) a részlete a Tokay Hungarian Song. Riesenfeld hegedűsként a Wiener Philharmoniker zenekari zenésze volt, később némafilmekhez írt zenei betéteket, majd hangosfilmekhez is komponált zenét, mintegy száz filmhez: leghíresebb filmzenéi D. W. Griffith: Abraham Lincoln (1930); F. W. Murnau: Sunrise (1927), Tabu (1931). A Los Angeles-i Szimfonikus Zenekar karmestereként működött, az említett vígoperát is a zenekar megrendelésére írta.

Eisemann Mihály (1898. június 19. – 1966. február 15.) magyar zeneszerző egyik közismert slágere a Tokaji aszú című operettjéből. A Szilágyi László szövegkönyvére komponált operettet 1940-ben a Fővárosi Operettszínház mutatta be. Eisemann Mihály 1917-ben nyert felvételt a Zeneakadémiára, ahol tanárai Kodály Zoltán, Siklós Albert és Weiner Leó voltak. Emellett jogi tanulmányokat is folytatott. 1923–27-ig bárzongoristaként tevékenykedett a budapesti Admiral bárban. Harmath Imre szövegíróval kötött barátsága és közös műveik egy csapásra híressé tették. Legnépszerűbb slágerei a Szeret-e még? vagy a Lesz maga juszt is az enyém! Első operettjét a Három mákvirágot, Miss Amerika címmel mutatta be a Fővárosi Operettszínház 1929. január 12-én. 1931–43 között 11 magyar filmhez írt zenét (pl. Hyppolit a lakáj), később német filmek zeneszerzőjeként is működött.

Franz Schubert (1797. január 31., Bécs, Himmelpfortgrund – 1828. november 19., Bécs) osztrák zeneszerző Lob des Tokayers Op. 118. No. 4. című dala Gabriele von Baumberg szövegére íródott 1815-ben. Hősies karakterű, strofikus dal.

Ugyan nem a gyűjtemény része, és műfajilag is jelentősen fölötte áll az említetteknek Kölcsey Ferenc Himnusza (1823), amelyet Erkel Ferenc zenésített meg 1844-ben, de érdemes itt megemlékezni róla, hiszen a harmadik versszakában említi a tokaji bort (Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél) mint Isten áldásos tevékenységét, amellyel a magyarokat segítette.

Oldalak: 1 2 3