Mislai Attila versei
Indulás előtt
Sz. Beának
Ne siess
előtted a táj
gyűrött
és üres akár
szeretők után
a mohó ágy.
A varjú röpte
fekete fonál
lustán
öltve szeli át
az égbolt kihűlt
felfeslő vásznát.
Ne várj
felrázott dunyhaként
puhán
ereszkedik alá
s megül meleg
kabátod hajtókáján
szégyenlősen
az első hó.
Ne félj
fénypászmák
szőnyegét
teríti lábad elé
a békétlen hold.
Nézd
helyét megleli s
lomhán
tollászkodva elpihen
körötted minden
ami volt.
Zazen
A fal mögül
üresség kandikál
engedd látszani.
Hagyd a falat
falnak lenni
s kezd követni.
Eltűnik ekkor az át
a keresztül
az innen és a tova
a most és a rég.
Egyhelyben ülve
íme
megérkeztél.