Mislai Attila versei

Indulás előtt

Sz. Beának

Ne siess

előtted a táj

gyűrött

és üres akár

szeretők után

a mohó ágy.

 

A varjú röpte

fekete fonál

lustán

öltve szeli át

az égbolt kihűlt

felfeslő vásznát.

 

Ne várj

felrázott dunyhaként

puhán

ereszkedik alá

s megül meleg

kabátod hajtókáján

szégyenlősen

az első hó.

 

Ne félj

fénypászmák

szőnyegét

teríti lábad elé

a békétlen hold.

 

Nézd

helyét megleli s

lomhán

tollászkodva elpihen

körötted minden

ami volt.

 

Zazen

 

A fal mögül

üresség kandikál

engedd látszani.

 

Hagyd a falat

falnak lenni

s kezd követni.

 

Eltűnik ekkor az át

a keresztül

az innen és a tova

a most és a rég.

 

Egyhelyben ülve

íme

megérkeztél.