Mislai Attila versei

Napszállta előtt

Az ég rőt

szemérve tárva

lágyékának bársonyát

messzi templom

tornya döföli

mint árva

borjú rózsás

orra

gazdája oldalát.

 

Lopva

tompa ikrás

feketét kever

a nyár

méla színeihez a

szivárgó este.

 

Csitul a táj

nyújtózik

lassan

a megvénhedt

idő.

 

Elül a vágy s nincs

ki láthatná

a pillanat örökén

amint

elnyíló

öreg ajakán

megcsöppen a nyál.

 

 

 

 

Kámea

Kifacsart

méla

gyerekarc

múló

árkaiban

könnyfosszíliák.

 

Vigasztalan

impotens

kásás

délidő.