Nagy Hajnal Csilla versei

A kezem

 

Azt mondta, sápadtan, a

kezemet figyelve, hogy a terhes

nők gyönyörűek.

 

Hogy ő ezért szeretne egyszer

gyereket szülni. És talán mindegy is,

hogy kinek. Én pedig megálltam, mert

a sóhajok elhalványodtak.

 

„Elmentél?” kérdeztem, mert semmi

más nem jutott eszembe, ő pedig

nevetett, hogy ha akarom, szül nekem

gyereket.

 

„Inkább ne”

kezdtem bele lassan

megfontoltan

„mert ha olyan gyönyörű lennél, azt

nem bírnám elviselni.”

 

Újra nevetett, majd lehunyta a szemét, és

óvatosan vezetni kezdte a

kezemet.

 

Tíz perccel később azon gondolkoztam,

hogy egyre gyönyörűbben színleli, de hogy

tulajdonképpen mit is,

azt még mindig nem tudom.

 

 

Előjegyzés

 

Álmomban rám hullott az

összes könyvünk, jelezve,

ha egymást nem,

őket sem

birtokolhatjuk többé.

 

Betelefonáltam minden

antikváriumba, ahol valaha

együtt megfordultunk, de

senki sem emlékezett ránk.

 

Azt mondták, hogy még a

szőke fiú, igen, rá talán,

mintha látták volna is a minap.

 

De én nem voltam ott.

 

Aztán felhívtak régi

iskolámból, hogy szeretnék,

sajnálják, de kénytelenek,

visszavonni a jogomat az

olvasástól.

 

Így most betűket keresek

egyedül egy dohos szobában,

miközben abban sem vagyok

biztos, mik azok.

 

És valaki

egy kockás nadrágban félénken

beszól a résnyire nyílt

ajtón,

hogy elkelt minden könyv, amire

valaha előjegyeztem.

 

 

Ráncok

Ma a ráncaidról akartam írni.

Vizet engedtem a vasalóba

néztem egy darabig a gőzt

rémülettel

gondolva rá hogy

ő véget vethetne nekik.

Egy darabig járkáltam a

lakásban

mert ez szebb szó

valahogy a háznál úgyhogy

ilyenkor szabad hazudni.

Próbáltam elkèpzelni amikor

még nem voltak

a következő

pillanatban pedig már

igen.

Hogy milyen lehetne ott

élni. Azokra a

mikroorganizmusokra

gondoltam akik

ott telepedtek le és hogy ez

milyen egyszerű boldogság.

Hogy ott milyen

könnyű lehet

boldognak lenni erre

gondoltam

mérgesen és hogy ha a
boldogság könnyű az
mit jelent?

Vannak dolgok amiket már

annyira nem értek hogy

még a korhadt

borfoltos asztalunk mellett

sem tudnék róla

beszélgetést

kezdeményezni.