Nyiri Péter: Nyelvtarisznya. Esszék a magyar nyelvről

A tarisznya plasztikus kifejezés. Fontosságot sugall. Ami benne van, az végszükség esetén is használható. Ugyanígy visszük magunkkal az anyanyelvet, állandó útravalóul. Állandóként, de nem változatlanul. Jól illusztrálja ezt a – meglepetésre – komplett mesét tartalmazó szerzői előszó, amelynek szavai között jó néhány dőlt betűkkel szerepel. Először hangsúlyokra gyanakszunk, de rájövünk, hogy ebben nincs logika. Aztán összefüggéseket keresünk, de szófaji és tartalmi szempontból sem jutunk semmire. Végül a záró mondat oldja fel a rejtélyt: „A dőlt betűs szavak a nyelvújítás során keletkeztek.” S máris a téma közepében járunk: a nyelv, mint felfedezőút. Ezen a sétán segít most Nyiri Péter és tarisznyája, mint ahogy A Magyar Nyelv Múzeuma vezetőjeként a gyakorlatban is folyamatosan ezt teszi. A kötetbe gyűjtött, az utóbbi tíz év terméséből válogatott mintegy kéttucat cikk a nyelvművelésről, a nyelv és a nemzet kapcsolatáról, Kazinczy széphalmi örökségéről, az anyanyelvi ismeretterjesztésről szól. Van köztük komoly, van üdítő, van elgondolkodtató. S valamennyi mögött ott a magyarságtudat. A címlapfotó fasorral övezett sétány a széphalmi Kazinczy-emlékparkban, jelzi: jó úton járunk.

Nyiri Péter: Nyelvtarisznya. Esszék a magyar nyelvről. Kazinczy Ferenc Társaság, Sátoraljaújhely, 2018. 104 o. ISBN 978-615-5784-10-1