Papp Imre: Mátyás Ernő teológiai és pedagógiai pályája, 1925–1950

Életútja 1925-ig

A Sárospataki Református Kollégium, s azon belül a Teológiai Akadémia 20. századi történetének meghatározó alakja volt Mátyás Ernő, aki fájdalmasan rövidre szabott életútjának legaktívabb időszakát, pályája utolsó negyedszázadát Sárospatakon töltötte. 1888. június 16-án született Erdélyben a mai Románia területén, az akkori Hunyad vármegyében, Kristyór községben, ahol édesapja református lelkipásztor volt. Mátyás János 1883-ban Kolozsváron megszerzett lelkészi diplomájával szolgált, s egyedül látta el az igehirdetési, kántori és harangozói szolgálatokat. Felesége, Belle Mária kilenc gyermeknek adott életet. Mátyás Ernő testvérei közül hárman fiatalon meghaltak, ő a másodikként született. Elemi iskoláját szülőfalujában, a felső tagozatot és középiskolai tanulmányait a Szászvárosi Református Kun Kollégiumban folytatta. Nyolc évet tanult ebben az intézményben, ahol nagy hatással volt rá a protestáns szellemiség, amelyet a klasszikus műveltség és a keresztyén világszemlélet jellemzett. Aktívan részt vett több szakköri tevékenységben, mint például irodalmi önképzőkörökben, kórusban vagy a tornászcsapatban. Az itt megszerzett humán műveltség nagy segítséget nyújtott neki későbbi teológiai és bölcsészeti tanulmányai során. 1907. június 22-én kapott gimnáziumi érettségi bizonyítványt jól megfelelt minősítéssel. Ugyanebben az évben megkezdte felsőfokú tanulmányait az Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsvári Református Teológiai Fakultásán. 1911. június 22-én tette le az első lelkészképesítő vizsgát, jeles eredménnyel. Ezután a nagyenyedi református gyülekezetbe került segédlelkésznek. 1912. június 21-én a második lelkészképesítő vizsgálaton jeles-kitűnő minősítést kapott. 1913–14-ben párhuzamosan hitoktatói és segédlelkészi szolgálatokat végzett a kolozsvári esperes felügyelete alatt a Kolozsvár – Alsóvárosi (Magyar utcai) parochiális körben (gyülekezetben), majd a belvárosi (Farkas utcai) gyülekezetben szolgált. 1915-ben vallástanári oklevelet is szerzett, és fél évig még püspöki titkárként dolgozott. Időközben megkezdte lelkészi szolgálatát a Nagyenyedtől északkeletre 20 km-re fekvő Székelyföldváron. 1919 januárjában házasságra lépett Péter Margit tanítónővel. Házasságból három gyermek született: 1919-ben Judit, egy évvel később Sarolta, és 1923-ban Ernő.

1921-ben teológiai magántanári bizonyítványt szerzett Kolozsváron az Újszövetségi Bibliatudományok Szakcsoportjában, melyet az újszövetségi írásmagyarázat kérdéseivel foglalkozó Pál apostol mystikája című értekezésével érdemelt ki. Szintén Kolozsváron kezdte meg tudományos munkáját a Ferencz József Tudományegyetemen. Kutatását a filozófia tudományának területén folytatta, de a doktori oklevelét már Szegeden vette át 1922. március 24-én, minthogy Trianon után a kolozsvári egyetemet ide helyezték át.

1923 tavaszától mint helyettes tanár a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás újszövetségi tanszékén tanított. Az 1923/1924-es tanév őszi félévét azonban a Genfi Egyetememen töltötte ösztöndíjasként, ahol ó- és újszövetségi tudományokat, továbbá valláslélektant tanult. Hazatérése után az 1924/1925-ös tanévben János és Máté evangéliumát elemezte mélyreható exegézissel.

Oldalak: 1 2 3 4 5