Polcravaló (könyvajánlók)

A Sárospataki Jogakadémia 130 éves működése a hazai felsőfokú jogi oktatás sikeres periódusa. Történetének megírását egykori diákja és professzora, Finkey Ferenc már 1944-ben befejezte. Sajtó alá rendezését mai utódja, Szathmáry Béla végezte el, s ezzel a pataki kollégium krónikája újabb publikált fejezettel gyarapodott. Aki az iskola történetét valamelyest ismeri, leginkább a Kossuth-anekdotából tudja, hogy a jogi oktatás megindulása Kövy Sándor nevéhez fűződik, aki 1793-tól haláláig, 1829-ig állt a képzés élén. Őt tanítványa, Gortvay János követte 1853-ig. Kezeik alól került ki a reformkori politikusok nagy része és számos további akadémikus. Az 1863-as újraindulás utáni két meghatározó tanára Emődy Dániel és Ballagi Géza, az előbbi 1863–1891, az utóbbi 1875–1902 között tanított. Finkey Ferenc 1893–1912 között volt professzor. 1908-ban tért vissza Buza László és oktatott 15 évig. A Ballagi–Finkey–Buza-vonal gyönyörű példája a magas szintű utánpótlás-nevelésnek, hiszen mindhárman MTA-tagok lettek. A színvonal zálogát tehát az egyéniségek biztosították. Az előzményeket és további részleteket lásd, ahogy Finkey megírta.

Finkey Ferenc: A Sárospataki Református Jogakadémia története 1793–1923. Szerkesztette: Szathmáry Béla. Sárospataki Református Kollégium, Sárospatak, 2019. 220 o. ISBN 978-615-5787-12-6

 

 

Hála a lankadatlan kutatásoknak és a nyomdatechnika fejlődésének, a régészet eredményei egyre szebb, a tartalom tudományos nívójához méltó kivitelben jelennek meg. Az Opitz Archeologica sorozat mindenesetre ilyen. Eddig 13 kötet, s most Szegeden a sor. A szerző választott hazájáról van szó, arról a térségről, amelynek ásatásaiban évtizedeken át részt vett, történeti vízrajzát megírta, s településtörténeti előzményeit most a szintézis igényével foglalta össze. Nem mozgott légüres térben: a négykötetes várostörténeti monográfia 1983–1994 között látott napvilágot, jelezve a helytörténet-írás lokális értékét. S volt saját muníciója: az irodalomjegyzékben közel harminc korábbi publikációját sorolja fel. A kutatástörténeti bevezető után Szeged és környéke földrajzi adottságai kerülnek terítékre. Ezután a vizsgált terület kapcsolati rendszere következik: utak és közlekedési viszonyok. A vízrendszer és a terület védelmi rendszere szorosan összefüggnek, ennek történeti stratégiai jelentőségét az utolsó fejezet tárgyalja. A szöveget számos ábra és színes térképmelléklet egészíti ki (66 térkép!). A kötet A/4-es formátuma miatt minden információ jól olvasható.

Szalontai Csaba: Szeged születése. Megtelepedés a szegedi tájban a város kialakulásáig. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2019. 320 o. ISBN 978-963-9987-65-1

 

 

A Magyar Nyelv Múzeuma Széphalomban 2018. április 23-án, három kiállítással nyílt meg. Ma már a múzeumi intézményrendszer ismert és elismert tagja, néhány éve a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezeti egysége. Az évfordulós kötet emlékkönyv és fényképalbum egyben, címéül a szerkesztő Kováts Dániel benne megjelent írásának címét vette át. Jó választás volt. A két szó biztonságot és nyugalmat sugall. A könyv egyébiránt a műfaji sokszínűséget hirdeti, megjelennek benne mindazok, akik állami, önkormányzati vagy szakmai vezetőként, kezdeményezőként és támogatóként, tudósként és közéleti személyiségként, építészként és kurátorként, irodalmárként és nyelvészként, pedagógusként és művészként az épület, az intézmény, a kiállítások létrehozásáért az elmúlt években sokat tettek; összesen 26 szerző. Ezután vendégkönyvi szemelvénygyűjteményt olvashatunk. S végül a fotótár, benne az alapok kijelölése (nem átvitt értelemben: markológéppel), az építkezés, a kollektív kiállítástervezés, a megnyitó ünnepség s a további sok-sok szakmai program. Látogatók, hazai és határon túli magyarok, fiatalok és idősek. Sokan voltak, sokan lesznek.

Bástya és hajlék. 10 éves A Magyar Nyelv Múzeuma. Szerkesztette: Nyiri Péter. Múzsák kertje – A Magyar Nyelv Múzeuma Füzetei 5. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2018. 204 o. ISBN 978-615-5517-42-6

 

Az első vidéki balettegyüttes az 1960-ban alapított Pécsi Balett: ehhez Eck Imre az Állami Balett Intézet végzős évfolyamát szerződtette. A következő legendás esztendő 1979, amikor újabb teljes osztály maradt együtt önálló társulatként, s őket az akkor megnyílt, új győri színház fogadta be. Vezetőjük, koreográfusuk Markó Iván lett, Maurice Béjart világhírű együttesének szólótáncosa, aki alkotótársával, Gombár Judittal számos sikerdarabot készített. Az első közös produkció A Nap szerettei volt, amelyet a közönség végzős vizsgaként látott. A lendületes és tehetséges csapat hamar meghódította a hazai és a külföldi közönséget. Markó távozása után, 1991-től, a társulat egyik alapító tagja, immár választott igazgatója, Kiss János progresszív, újító szellemű vezetése alatt a Győri Balett neves vendégkoreográfusokkal dolgozott együtt, mint Robert North, Ben Van Cauwenbergh vagy Vámos György. A negyven éves társulat diadalútját visszaemlékezéseken és Major Rita tánctörténész tanulmányán át, gazdag fényképanyaggal mutatja be a tartalmas kiadvány. Az interjúkat Pió Márta és Lukácsy György készítette, a fotókat Bánkuti András válogatta. A társulatot ez évtől Velekei László igazgatja: várjuk az újabb fejezetet.

Győri Balett 40. Felelős szerkesztő: Palojtay Kinga. MMA Kiadó, Budapest, 2019. 368 o. ISBN 978-615-5869-60-0

 

 

Az alcím nem az álszerénység jele, inkább módszertani információ: a debreceni teológia történeti szintézise még várat magára, de anyaga már összeállni látszik. A legutóbbi kollégiumtörténet maga is tanulmánykötet volt, s az alapítás 450. évfordulójára jelent meg (A Debreceni Református Kollégium története. 1988). Aztán a Debreceni Egyetem centenáriuma kapcsán került újra előtérbe a kollégiumi oktatás, mint közvetlen iskolatörténeti előzmény is (A Debreceni Egyetem története 19122012. 2012). Kovács I. Gábor jóvoltából megjelent a teológiai kar professzori arcképcsarnoka (Hit – tudomány – közélet. A Debreceni Tudományegyetem Református Hittudományi Kara (1914–1950) professzorainak életrajzi adattára és életútleírása. 2014). Az eddigi művek segítenek az iránykijelölésben, de nem helyettesítik a szisztematikus, a képzések tartalmára és a tanszékek oktatói állományára kiterjedő belső kutatást. A kötet időhatárai a modern kori teológiai felsőoktatáshoz igazodnak. Jó úton vagyunk a monográfia felé.

Őrállóvá tettelek. Műhelytanulmányok a debreceni teológiai oktatás és református lelkészképzés 1850–2000 közötti történetéhez. Szerkesztette: Baráth Béla Levente – Fekete Károly. Tiszántúli Református Egyházkerület – Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen, 2019. 752 o. ISBN 978-615-5909-02-3

 

 

A Magyar Comenius Társaság szakmai körökben jól ismert kiadványsorozatának legújabb kötete a 2018. évi tudományos felolvasóülés előadásaira épül. Ez tíz szerző tizenegy közleményét jelenti, amelyekben megjelennek a nagy cseh-morva pedagógus életművének pedagógiai, etikai, nyelvészeti és más interpretációi, továbbá a tehetséggondozás különféle huszadik századi intézményi dimenziói (a sárospataki népi tehetségmentés és a miskolci Lévay József Gimnázium gyakorlata a 40-es években, az egykori Állami Balett Intézet tehetségkutatása az 50-es években) és a mai pataki Comenius Campus. Az emlékcikkek (Arany János, Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály) után Gonda Zsuzsanna írása olvasható a Rákóczi Gimnázium 1971-ben végzett speciális angol tagozatáról és annak utóéletéről. Kutatási jelentésről van szó, amelynek elvégzéséhez mintaként használták a Hoppál Mihály és D. Molnár István által szerkesztett, az 1960-ban érettségizett osztályról szóló közösségszociológiai-néprajzi elemzést (Kötetben: Egy gimnáziumi osztály. Sárospatak, 1956–1960. A találkozók etnográfiája. Budapest, 2019). A Társaság két nekrológgal búcsúzik 2019-ben elhunyt elnökétől, dr. Földy Ferenctől.

Comenius és a tehetség. Szerkesztette: Kováts Dániel. Bibliotheca Comeniana XXI. Magyar Comenius Társaság, Sárospatak, 2019. 200 o. ISSN 0237-6024