Polcravaló (könyvajánlók)

A szerzőt aligha kell bemutatni. Neve a történész szakmán túl is ismert, a rendszerváltás előtt betöltött művelődési miniszteri, illetve későbbi akadémiai elnöki tisztsége miatt. Széles körű tudományszervező tevékenységét figyelembe véve szinte kínálja magát az összevetés, ám a jelen kötetnek mégsem az a sajátossága, hogy részben szintén egykori tudós-politikusokról szól (Klebelsberg és Hóman kultuszminiszter, Szekfű nagykövet is volt). A kötet ugyanis már megjelent írások tematikusan összerendezett gyűjteménye, ahogy a szerző az előszóban fogalmaz: „egy el nem készült, 25 éven át írt könyv”. Glatz 1979-ben a História folyóirat megalapításával új szemléleti korszakot nyitott, s érdeklődése már a hetvenes években a historiográfia felé irányult. Ebben a kontextusban kell értékelnünk a szövegeket, amelyek olykor magukon viselik keletkezésük időszakának nyomait, de egyedülállóak abban, hogy szerzőjük mindenkor a történetkutatás természete felől közelített a tudósi életművekhez. A historiográfia segédtudomány, ezért talán nem volt annyira kitéve ideológiai korlátoknak, mint a társadalom- vagy politikatörténet. Negyedszázad publikációs öröksége most lemérhető.

Glatz Ferenc: Konzervatív reform. Klebelsberg, Domanovszky, Szekfű, Hóman, Hajnal. Kossuth Kiadó, Budapest, 2016. 922 o. ISBN 978-963-09-8512-3

 

 

Eltelt egy emberöltő a rendszerváltozás óta, s ez már elegendő idő a társadalmi jelenségek tudományos igényű értékeléséhez. Amire Ferge Zsuzsa és tíz közreműködő munkatársa vállalkozott, olyan társadalom- és szociálpolitikai monográfia, „melynek műfaja valahol az igényes szakkönyv és Agatha Christie között helyezkedik el” (9. o.), azaz egyszerre tankönyv és laikus olvasó számára is érthető mű. A kötet a szociálpolitika olykor krimibe illően fordulatos működését taglalja, nem időrendben, hanem tematikusan: elosztási elvek és redisztribúció, állami és önkormányzati feladatok, foglalkoztatás, iskola és esélyek, családi ellátások, ifjúságpolitika, nyugdíjrendszer, segélyezés, lakáspolitika és hajléktalanság, cigánykérdés. Egyik sem sikertörténet. Aztán jön a szociálpolitika törvényi környezetének értékelése, kormányzati ciklusonként. A kimerítő részletességű bibliográfiát és jogszabálygyűjteményt, valamint a közel hetven szövegközi és függelékben közölt táblázatot és grafikont is figyelembe véve nyugodtan kimondható: ha létezik mintaszerűen megírt-összeállított népszerű-tudományos mű, ez a könyv az. Hogy elolvasása után mégsem vidáman tesszük le, az már nem a szerzőn múlik.

Ferge Zsuzsa: Magyar társadalom- és szociálpolitika 1990–2015. Osiris Kiadó, Budapest, 2017. 512 o. ISBN 978-963-276-283-8

 

 

 

 

Bottyán János Hitünk hősei című, 1978-tól több kiadást megért könyve évtizedeken át állandó konfirmációi ajándék volt, benne Luther és Kálvin mellett huszonnégy magyar személyiség életrajzával. A reformáció 500. évfordulója tudományos igényű áttekintést ihletett, s ezt tizenhét alkotó munkája fémjelzi. Az ötven életrajz, illetve hozzá tartozó szövegválogatás az alcímben jelzett magyar történelmet széles értelemben érinti. Az időrendben Sylvester Jánostól Németh Lászlóig terjedő skála a nagy reformátorokon (mint Melius, Károlyi, Szenci, Medgyesi) kívül elsősorban nem a felekezetük okán számon tartott irodalmárokat (pl. Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey, Arany, Petőfi, Jókai, Mikszáth, Ady, Móricz), politikusokat (pl. Bocskai, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Wesselényi, Kossuth, Tisza István, Bethlen István), s más közéleti személyeket és gondolkodókat (pl. Fáy András, Mikó Imre, Ravasz László, Kós Károly, Fülep Lajos, Hamvas Béla) tartalmaz. Jól van ez így, hiszen a kötet célja éppen annak megerősítése, hogy a magyar művelődés- és politikatörténetet meghatározó jelentőségű, protestáns hitű személyiségek szövik át.

Protestáns hősök. Félszáz portré az elmúlt fél évezred magyar történelméből. Szerkesztette: Faggyas Sándor. Press-Pannonica-Media Kft., Budapest, 2016. 384 o. ISBN 978-963-8230-18-8

 

 

 

Lehet, hogy a memória idővel gyöngül, mindenesetre Magyarország, ha úgy tetszik első számú színművésznője, Törőcsik Mari nem ezt példázza. A róla és általa megjelent könyvek ugyanis egyre terjedelmesebbek. Molnár Gál Péternek elég volt száz oldal (Törőcsik Mari. NPI, 1975). Szabó G. László kötete 184 oldalt kóstált (Vasrózsa. Beszélgetés Törőcsik Marival. Madách–Posonium, 1998). Földes Anna és Kőháti Zsolt monográfiája háromszáz lapnyi (Törőcsik Mari. Film – színház – szerepek. Duna Könyvkiadó, 2005). S itt a legújabb életútinterjú, több mint 400 oldalon. Minden eddiginél részletesebb pályaképpel, az alkotói folyamat, a színészi megformálás kulisszatitkaival. S persze a maga nemében felmúlhatatlan művészpálya sikereivel és kudarcaival, politikai és szakmai lehetőségeivel és korlátaival. Műfaja sajátos: nem tematikus vagy időrendi áttekintésről van szó. A könyv címe e tekintetben pontos: egy beszélgetés rögzített változatát kapjuk kézhez, amelyben a témák úgy követik egymást, ahogyan kávézás közben el-elkalandozunk. Jellemző, hogy a tartalomjegyzék fejezeteinél dátumok is szerepelnek: az interjú 2015 áprilisa és 2016 májusa között készült. A függelékben pedig színházi és filmszerepek, díjak.

Törőcsik Mari. Bérczes László beszélgetőkönyve. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016. 432 o. ISBN 978-963-405-402-3

 

 

 

 

A költő születésének 200. évfordulójára megjelent, minden eddiginél részletesebb bibliográfia közel 3100 tételt tartalmaz. Szerepelnek benne Tompa Mihály önálló művei a róluk szóló ismertetésekkel; napilapokban és folyóiratokban megjelent írásai, hazai és külföldi antológiákban, naptárakban közölt versei, hangzó anyagokon, illetve a rádióarchívumban fellelhető művei. A róla szóló irodalom a lexikoncikkekkel kezdődik, ezt követik az önálló művek és a közgyűjteményekben található kéziratok és szakdolgozatok, végül az irodalomtörténeti összefoglalások és a periodikákban napvilágot látott, róla szóló közlemények. A szépirodalomban található Tompa-utalások után megzenésített verseinek kottái sorakoznak. A kötet tartalmazza a költő képzőművészetben ábrázolt megjelenési formáit (grafika, festmény, szobor, érem, plakett, fafaragás), a kisnyomtatványokat, képeslapokat, tanítási segédleteket és tankönyveket. A lista végén a róla elnevezett intézmények állnak. A záró blokk a költő nekrológjait és álneveit tartalmazza.

„Ősszel születtem én: tavasz leend, Mikor rám esteledik…” Bibliográfia a 200 éve született Tompa Mihály életéről és munkásságáról. Gyűjtötte és szerkesztette: Imolay Lenkey István. Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület, Gömörszőlős – Putnok, 2017. 300 o. ISBN 978-963-08-6851-8

 

 

 

A mérettel hat éve nem tudok megbarátkozni – elnézést. A HOM-évkönyv – ahogy rövidíteni szoktuk – 2011 óta A/4-es formátumban jelenik meg. Normál polcra nem fér be. Igaz ugyanakkor, hogy a keménytáblás, tipográfiailag és nyomdailag kifogástalan minőségű kötetben a fotók, térképvázlatok és ábrák immár élvezhető méretben lehetnek egyenértékűek a szöveggel, amely viszont évtizedek óta állandó, magas színvonalat mutat. Most sincs másként. Bocsássuk meg tehát a nehezen kezelhetőséget. Az 54. kötet tartalmának gerincét két, szokásosan gazdag terület, a régészet és a történettudomány képezi, háromszáz, illetve százhetven oldalon, tíz-tíz tanulmánnyal. A régészeti blokk 15 szerző munkája, benne bükkábrányi, gönci, megyaszói, mezőzombori, miskolci, muhi, ongai, tiszatardosi leletekkel. Két írás angol nyelvű. A történeti értekezések 18–20. századi kisebbség-, egyház-, színház-, politika- és gazdaságtörténeti, illetve biográfiai témájúak. Mellettük szerényebben, három közleménnyel húzódik meg a máskor bővebb, mindig jelenlevő művészettörténet. Egy természettudományi és három kisebb forrásközlő, helytörténeti jellegű cikk teszi teljessé a közel hatszáz oldalt.

A Herman Ottó Múzeum évkönyve LIV. Főszerkesztő: Pusztai Tamás. Szerkesztette: Csengeri Piroska – Tóth Arnold. HOM, Miskolc, 2015. 588 o. ISSN 0544-4225

 

 

 

Szimpatikus a kötet címe, bizonyára sokan elfogadnák magukénak. A szerző életútja azonban jelzi, hogy itt nem csupán jól hangzó szlogenről van szó. Máriás József több mint fél évszázada rója a sorokat, évtizedekig különböző erdélyi magyar sajtótermékek újságírója, szerkesztője, főszerkesztője volt, 2002 óta – nyíregyházi lakosként – hazai periodikák külső munkatársa. Rendszeres szerzője lapunknak is. Hivatást választott tehát, nem foglalkozást. Mostani gyűjteményes kötetében biztosra ment. A legfajsúlyosabb írásokban megidézett személyek a 20. századi magyar irodalom élvonalát alkotják (Ady Endre, Illyés Gyula, Márai Sándor, Németh László, Sütő András), de a „második vonalban” is maradandót alkotók sorakoznak: Kós Károly, Makkai Sándor, Nyirő József, Reményik Sándor, Sinka István, Szabó Dezső, Tormay Cécile. Ez a fajta témaválasztás persze könnyen csapdává is válhat, hiszen a jól dokumentált életpályákban nóvumokra lelni fáradságos feladat. De Máriás nem analízisre törekszik. Számára a szellemi erőtér megragadása a fontos, az írók, költők hatásának és örökségének értelmezése, egyszóval a megidézettek saját kora és a jelenkor szintézise. S ebben mindig tud újat mondani.

Máriás József: Az írás: szolgálat. Tanulmányok, esszék, recenziók. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2016. 256 o. ISBN 978-615-5354-31-1

 

 

 

 

Több mint harminc év után először fordul elő, hogy a Széphalom szerkesztőjét nem Kováts Dánielnek hívják. Az évkönyvsorozat alapítója a tavalyi 26. kötettel „letette a lantot”, örökségét Nyiri Péter vette át. A felelősség súlya nyomasztó, nem véletlenül hangsúlyozza a szerkesztői utószó. De aggodalomra nincs oka: a közel hetedfélszáz oldal tartalmilag méltó folytatása a korábbiaknak. Köszönhető ez a stabil rovatszerkezetnek (Kazinczy és kora, Mesterek és művek, História és hagyomány, Számadás és szemle; s a most először összeállított, nyelvészeti tematikájú Szó és szellem), valamint a szinte állandó szerzői gárdának, amely megnyugtatóan reprezentálja a Kazinczy Társasághoz kötődő kutatók, pedagógusok és más értelmiségiek körét, országos, sőt határon túli lefedettséggel. Az első rovatban meghatározó a Kazinczy-textológia, a másodikban az irodalomtörténet. Az új rovat egyetemes látókörű és helyi vonatkozású cikkeket egyaránt közread. A legterjedelmesebb, történeti blokkban a 2016-os sátoraljaújhelyi Gulag-konferencia előadásai dominálnak, mellettük számos zempléni illetőségű helytörténeti, néprajzi, vallástörténeti közlemény. A címlap új arculata további ígéretes éveket sugall.

Széphalom 27. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve. Szerkesztette: Nyiri Péter. Sátoraljaújhely, 2017. 640 o. ISSN 0237-6237