Ráday Zsófia versei

utánad

 

füleket tapasztok a távolság csupasz

mellkasára hátha meghallak

egy zörej mögött

a falról hideg szöveteket

kaparok de nem találok választ ezen a bőrön

remeg a felvakart hiány

nyomaidat kérgekbe vésted

hogy szavakká forgácsoljalak

egyre nagyobb csomókba gyűlsz

a ki nem mondott várakozásban ahol ébren

forgolódom és pupillatág az éjszaka

ahol a csend nem neked szól

de rólad

 

fekete film

ez az éjszaka most biztos.

nem, mint a halál.

mint a hallgatás két lámpaoszlop között

– minden a közvilágításon múlik:

pár lépésre pislákol egy kérdés.

fél-e Ön a sötétben?  sajnos már

nem. mint a bűnök,

nőből vagyok. szeressen belém

és bűnös lehet. a következő sarkon

cigarettára gyújt a főhős. errefelé

végzet az asszony neve.

de mint az árnyék,

csak kísért. fény helyett,

hang helyett füst a válasz.

rettegni túl késő.

 

torokká szűkültek az utcák.

hamuvá szürkültek a testek.

végre minden kialszik.

 

hiánypótló vers

 

látószervek egyszeri kontaktusán

alapuló, bonyolult kémiai folyamat

(ún. „szerelem”) valamely elemi fontosságú

alanyát jellemző távolsági

adatok – másik félre gyakorolt –

élettani hatásának, a lírai

műnem keretein belül, kötött

strófákban összegzett, szabályszerű

dokumentálása.