Siska Péter versei

Majdnem kész

1.

Minden óra más

időt mutat. Nem baj –

amit mondani

akarok, rég elmúlt

már. Csak a mutatók

kattanásai jelzik

a csöndet,

 

túl hangos

a fény –

2.

A holnap

összepakolva,

táskákba rendezve.

 

Saját nevem

ismételve

ülök az ágy szélén,

a következő

születésre

várva –

3.

Egyre tisztábban

látom,

 

de a hangja tompa,

mintha egy fal mögül

beszélne. Nem

értem, amit

mond.

 

Valami esik

odakinn –

 

 

Rácsos ablakok

 

 

Az ajkaim

már közel vannak

a harsonához, mondja

az angyal,

aki mellettem ül.

Szemei rácsos

ablakok.

Nem merek

mögéjük nézni.

 

Hallgatunk.

 

Csöndben

csomósodni kezd

fölöttünk

a fény.

 

 

 

 

Nem az én esőm

 

 

A széteső csöndben

áll. Nevet.

Százas égő

vakít:

tudom,

még a versnek

sincs igaza,

meztelenek

vagyunk, akár

a falak

körülöttünk –

odakinn esik.

Nem az én

 

esőm.