Siska Péter versei

Mélyaltatás

 

Az élet végtelenszer

ismétlődik,

suttogja a fülembe

az ápolónő,

 

míg a vénámba

szúrja a tűt,

de én tudom,

 

hogy hazudik.

 

A falon egy szétkent

rovar újra

összeáll, és

 

elindul a fény

felé.

 

 

 

 

Tartarosz

1.

Éjjel

hatalmas rovarok

járnak odakinn,

kapcsold le

a villanyt –

 

az ágy szélén

ül, az üres falat

nézi. Valami

 

hiányzik belőle,

 

talán

az arca. Már

nem emlékszem.

 

Bort viszek neki,

feketét. A Nap

kelni készül.

 

Valahol. Nem itt.

 

2.

 

Nem voltam ébren,

mikor Őt

teremtettem.

 

Most a negyedik

falon ül,

a csönd fogja

megenni –

 

reszket a kezemben

a pohár. Őt

nézem.

 

Nem akarom látni.

 

 

 

 

Készenlét

Az eget már

bekapcsolták, lassan

felizzik a Nap.

Panelházak

várják a megváltást

a steril

időben állva.