Szénási Miklós versei

Rajtad is múlik

Mintha papírból lenne, amit ott hajított el

valaki a megállóban. Még nincs kétezer,

almát eszik, még gyerek.

Azon már túl van, hogy azt mondja,

apa, foglalkozz velem. Ülj mellém a földre,

ne zavarjon, hogy poros lesz a cipőd és

a füvet nem lehet majd kimosni a nadrágodból.

Rajtad is múlik, milyen leszek. Nézd, ez a részeg

hangya itt hogy siet haza. Nem lesz ideges

soha. Nem fogja bántani a hangyalakásban

mosogató hangyaanyát. Ez a fűszál

az égig nő, ha akarom. Zölden hullámzik, alatta

kövér porszemek. Ezen már túl van. Illúziói

nincsenek. Örül, ha jön a busz. Megy az apja után.

 

Nyomtatok magamnak

Ha más nem lesz, nyomtatok magamnak

házat. Ágyat, szekrényt, asztalt

és széket. A hűtőbe néhány sört.

Órát a falra, függönyt az ablakra.

Hogy ne legyek egyedül, kis-

testű kutyát. Majd leviszem a parkba,

ahol könnyíthet magán.

Nyomtatok gyertyát, este se legyen

a szobámban sötét.

Ha már nem bírom tovább,

akkor meg téged. Alaposan végig-

tapogatlak. Jobb vagy embernek,

mint nyomatnak.

 

 

Emlékszel?

 

A házfalon repedés húzódott.

Az égen varjak. Csomókban szálltak,

ahogy a nyárnak vége lett.

Úgy ürült ki a kert is,

mint az utolsó befőttes üveg.