Szihalmi Csilla versei

áhítattal

 

rácsos papíron át pillogok

kacskaringós gyermekrajz lettél kétdimenziós

amit stilizált akthoz mérek.

modellt így állsz nekem

törvényfaragó racionalistának.

 

fokozatosan feledkezem meg rólad

amióta az állványra tettél.

fehér hallás voltam fehér beszéd

mielőtt magamra hagytál.

 

mérlegelem szeretsz-e igen nem

és egyesével tépkedem szirmaim.

a nyelvpadlásról kiselejtezem

a fölöslegessé vált hangokat.

 

a maradékot képletekké rágom

lyukakat harapok a papírba

javítókulcsot hogy tudjam ha

sáskák élén kettészakadt tengeren jössz

mit jelent szavad áldást vagy átkot

feketét fehéret igen nem.

 

fel-alá járom utánad a várost

de már nevet sem tudnék neked adni.

 

a rajzoló gyerekben művészt laudálok

s a művészben rácsok fedik a gyermeket.

 

Oldalak: 1 2