Színházi politika # politikai színház

A színházművészet politikai meghatározottsága a legrégebbi idők óta nyilvánvaló. Fülep Lajos írta, hogy a művészet örökkévalóság-jellegű formáinak világában a világnézet az igazi történeti fogalom, és minden olyan vállalkozás meddő, amely az egyéniségek, temperamentumok különféleségéből akarja értelmezni a művészetek alakulását. Hauser Arnold úgy vélte, hogy a művészetben az irányzatosság nemcsak azért jogos és szükségszerű, mert a művészi alkotómunka elválaszthatatlanul összefonódik a társadalmi gyakorlattal, hanem azért is, mert a művészet mindig rá akar beszélni valamire, tehát nem érheti be a puszta ábrázolással. Nem meglepő tehát, hogy a 2018 áprilisában megrendezett pécsi színháztudományi konferencián az elhangzott mintegy negyven előadás középpontjában a kötet címét adó témakör állt. A most közzétett közel húsz tanulmány ezekből válogat, négy tematikus blokkban: Színházak és alkotók a politikán innen és túl; Magyar elnyomó rezsimek színházpolitikája; A színházi nevelés politikussága; Katona József drámái és a politika. Az olvasó retrospektív megközelítésekkel és kurrens problémafelvetésekkel egyaránt találkozhat. Mindkettő tanulságos.

Színházi politika # politikai színház. Szerkesztette: Antal Klaudia – Pandura Petra – P. Müller Péter. Kronosz Kiadó, Pécs, 2018. 306 o. ISBN 978-963-467-034-6