Télffy Ármin versei

Új vidék

Indulj, tereld a szót anyádra,

vagy bárkire, aki már nem él!

Lelketlen villanypásztor legyél!

A farkast szimatoló nyájra

 

figyelj! Kuvaszok lágy szemére!

A nevük mögé bújt tájakra!

Ahogy a vén idő rád rakja,

s leveszi a hámot! A létre,

 

amely ma folyékonyan beszél

hozzád! Te dadogva ünnepeld!?

Félszavak mögé bújva legyél

 

máshol! Ne bánd, ha megint betelt,

s ha az egész, mint női szeszély!

Te csak tátogj, nem te énekelsz!

 

Lehetséges intelmek

 

Emeld kicsit magasabbra a karod,

hadd világítsa meg halványan a hold,

a költészet éje! A szót hanyagold

most! A semmi ágán építsd fel lakod!

 

Bokraid vágja Occam borotvája!

A vak mélységek látszata szemedben

azt sugallja, hogy tobzódsz e szerepben!

Légy hideg, mint egy elektromos rája!

 

Nevesd ki a költőt, kinek a szép kell!

Süket légy! Ne fejtsd meg titkát a dalnak!

Kínozd lelkedet százezer szeszéllyel!

 

Légy szonett, amit sohasem szavalnak!

Hálj együtt A rútság történetével,

s a szépségtől nyerd törékeny hatalmad!