Vasas Tamás versei

tyúkok szíve

 

már csak az ajtócsapkodásokból

a leütött legyek zümmögése után maradt csendből

a húslevesből kihalászott vöröshagyma toccsanásából

emlékszem hogy milyen volt az öreg nagyanyámnál

 

 

mert a szavak sajnos nagyon régen elszálltak

az irigy szél az ól mögül a kertek alá zavarta őket

de ki hinné hogy a tyúkok kikapart szívéből még áradhat szeretet

hogy egy évek óta gondozatlan kert murvájából is sarjadhat élet

és váratlanul közénk köhint az akiről azt hittük hogy már túl gyenge

ahhoz hogy itt legyen és mégis szőhetünk újra terveket vele

 

 

 

 

a medence

 

már vagy fél órája filterként ázik

közöttünk a gumimatrac, és

a víz alatt a lábunk összeér,

pont akkor, amikor indul

a sodró negyedórás

hullámfürdő, és a

dj ebédszünete is

véget ér.

 

utána nem talállak sehol. csak a

papucsod a mementóm, és a

fejemet is azzal püfölöm, de

valami förtelmes ordítással.

 

senki sem mer rám nézni, talán

te figyelsz még valahonnan

távolról, ahol én már

úgysem láthatlak.

 

pár perc, és nem is hiszem,

hogy valaha kijutok majd

ebből az elsötétülő

latyakból, amit

régen annyira

szerettünk.